A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
szönheti, nem határolja be az ott működő bűnözők körét), az országos bűnügyi statisztikák adatait is figyelembe vettük. Ezek azonban - ellentétben a fővárosi rendőrség éves jelentésével - nem tárgyalják bűntípusokra osztva a különböző adatokat (származás, foglalkozás, vallás stb.), így forrásértékük is korlátozott. A három különböző jellegű forrás - névjegyzék, bűnügyi statisztika és népszámlálás - összevetése tehát nem teljesen problémamentes, hiszen míg például a főváros lakosságának foglalkozási összetételére vonatkozó statisztika egy „pillanat" (ahol a pillanat sokszor akár egy évet is jelent) állapotát tükrözi, addig a névjegyzék amellett, hogy nem törekszik teljességre - hiszen nem is ez a célja -, több év összegyűjtött információiból ad mintát. Egészen más szinteken folyt az adatgyűjtés a névjegyzék, az éves jelentés és az országos bűnügyi statisztika összeállításakor: miközben a „rovott múltúak" jegyzéke a valamilyen módon a tendűrség „látókörébe kerültek" közül válogat, a budapesti rendőrség éves jelentése többnyire letartóztatottakról vagy úgynevezett „kinyomozott egyének30 Azt, hogy mennyire tekinthető reprezentatívnak a névjegyzék, nehéz lenne pontosan megállapítani. Ha viszont a bűnügyi nyilvántartóban 1895-ben található 50 931 személyi lapot vesszük 100 százalékának, akkor a névjegyzékben szereplő majdnem 14 000 személy közel 27 százalékos mintája elég jó aránynak tekinthető. Ha azonban figyelembe vesszük a szelekció módját (idősebb bűnözők kevésbé kerültek a listára), valamint azt a tényt, hogy más forrásokból (amelyek arányát a névjegyzéken belül nem tudjuk megállapítani) is táplálkozott a névjegyzék, akkor nehezebb a reprezentativitás kérdését eldönteni. Annyi mindenesetre biztos, hogy a főváros ről" beszél, addig az országos bűnügyi statisztika ennél egyértelműbb kategóriával, a jogerősen elítéltekkel dolgozik. így tehát a különböző források egymás mellé állításával mindössze azt próbáljuk jelezni, hogy ezek milyen módon határolták körül a „bűnöző osztályokat". Nemek szerinti megoszlás és családi állapot A 13 695 „rovott múltú" személy döntő többsége, 81,3 százaléka férfi. Ez az arány valamivel magasabb a vagyon elleni bűntettek miatt „kinyomozottak" 1895-ös és 1896-os statisztikáihoz képest: 1895-ben 71,9 százalék, 1896-ban pedig 70,1 százalék volt itt a férfiak aránya. 31 Az éves jelentés szerint általában véve az összes tettes mintegy háromnegyede férfi, bár Budapesten a női tettesek aránya némileg maga32 sabb. A két forrás közötti differencia fakadhat az adatgyűjtés sajátosságaiból, például abból, hogy a külföldi adatközlő szervek inkább csak férfiak adatait adták át, mondván, hog)' kisebb a valószínűsége vagyonbiztonságáért aggódó hatalom számára ez a 13 695 személy jelentette a potenciális veszélyt, tehát ebből a szempontból mindenképp reprezentatívnak tekinthető a névjegyzék. 31 A Budapest... 165. old, Az országos bűnügyi statisztika adatai valamelyest közelebb állnak az adatbázisban kimutatott megoszláshoz: itt 1891 —95-ben átlag 74,59 százalék volt a férfiak aránya, 1896-ban pedig 74,30 százalék. Ez azonban - ahogy azt korábban említettük — az összes elítélt bűnözőre, nemcsak a vagyon elleni bűncselekményeket elkövetőkre érvényes. Magyar Statisztikai Évkönyv IV. 1896. Bp., 1897. 467. old. 32 A Budapest... 180. old.
