A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
mázassal, hogy a jegyzékbe azok a „rovott múltúak" kerültek, akik felbukkanhattak a fővárosi rendezvényeken. Mielőtt bemutatnánk a „rovott múltúak" jegyzéke által kijelölt „bűnöző osztályokat", érdemes részletesen végigtekinteni azokat a kategóriákat, amelyek alapján a hatalom, jelen esetben a rendőrség megkonsttuálja a megfigyelendő egyén főbb ismérveit. Forrásunk közvetve talán annak megértéséhez is közelebb hoz bennünket, hogy milyen módon érzékeli, észleli az utcán dolgozó - az 188l-es rendőrségi törvény szóhasználatával élve - „figyelő, megelőző és felfedező" rendőr a tömeget, hogyan „szúrja ki" abból a számára gyanús elemeket. A megfigyelő módszerek illusztrálására többször is idézünk majd a Johann Gros grazi államügyész munkája nyomán Endrődy Géza csendőr főhadnagy által írt, 1897-ben megjelent A bűnügyi nyomozás kézikönyve című tankönyvből, amely csendőröknek készült, és jól mutatja a korabeli közbiztonsági és nyomozati szervek látásmódját. A névjegyzék - mint ahogy az a címéből is kiderül - ábécésorrendben sorolja fel a „rovott múltúak" személyi adatait. Az egyes nevek után szeteplő kategóriarendszer lényegében megegyezik a budapesti rendőrség bűnügyi nyilvántartójában található tötzslapokéval. A külföldi illetőségűek keresztnevét „magyarítva" közli, az eredeti keresztnév a kötetek elején található ke17 Endrődy Géza: A bűnügyi nyomozás kézikönyve. h.n., 1897.87. old. Azért akadtak kreatívabb „rovott múltúak" is. Ilyen például egy Zedlitz Győző nevű csaló, aki a következő álneveket használta: Abdul Islam bey, Alvarez Nándor Rodriguez, Dohnep Frigyes és végül von Centurion Jop. Kérdés, hogy e fantáziadús álnevekhez csatlakozott-e a névhez illő „identitás" is. fesztnévmutatóból keteshető vissza. így tehát egyesetleges kihallgatás esetén meglehetősen kötülményesen lehet csak használni ezen adatokat. (A névjegyzék gyakorlati hasznát a későbbiekben tátgyaljuk.) A bűnözők „rendes" neve mellett az összes ismett álnevük is megjelenik, sőt, pusztán az álnév ismetetében is visszakereshető az illető. Az álnévvel kapcsolatban a következő tanácsokat adja Endrődy: „Soha ne tévesszük szem elől, hogy csaknem minden esetben olyan hamis nevet szoktak fölvenni, amely az igazi névvel valami összefüggésben, vagy vonatkozásban van. Tapasztalat szerint ez semmi egyéb, mint ösztönszerű ragaszkodás a valóhoz, az eredetihez." A név mellett egy vagy két *-gal jelzik, hogy az illetőt a fővárosból vagy az országból kitiltották-e (a jegyzékben összesen 1507 a főváros, és 71 az ország tetületéről kitiltott személy szerepel). Már önmagában az a tény, hogy a jegyzékben kitiltott egyének is szerepelnek, arra utal, hogy az 1885-ben megalkotott toloncszabályzat 18 mennyire hatástalan volt; így a lista is az 1896-os jelentés azon panaszát támasztja alá, hogy a városból külön kísérettel kitoloncolt egyének hamarosan ismét felbukkannak Budapesten. 19 A jegyzék következő információja az elkövetett bűn típusa, amelyet az alábbi rövidítésekkel jelölnek: szt. = „szokásos tolls BM 1885/9389 sz. rendelet. Magyarországi rendeletek tára, 1885.1. Budapest, 1886.164-191. old. 19 A Budapest... 260. old. A notórius visszatérések okát a rendőrség elsősorban abban látja, hogy a vidékről származó „toloncok" nem képesek újra beilleszkedni régi környezetükbe, a nagyváros személytelen világában viszont könnyen elvegyülhetnek.
