A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség

mára az első nagy kihívást éppen a millenniumi év és az azzal járó rendfenntartási és szetvezési feladatok jelentették. Az ünnepre érkező bel- és külföldi tömegek jelenléte elketülhetetlenné tette a rendőri feladatok megsokszorozódását; a budapesti rendőrfőkapitány jelentése szerint az 1896-os évben összesen 6 538 902 személy érkezett hajón és vasúton a fővárosba, az Ezredéves Kiállításnak pedig 7 247 446 látogatója volt.

2 A város lakosságának hirtelen felduzzadása - ha csak egy évre is - komoly feladatokat rótt a rendőri szervekre. Ennek megfelelően a Fővárosi Államrendőrség meg is tette a szükséges előkészületeket. Ezen előkészületek egyik eleme volt cg)' bűnözői névjegyzék összeállítása, amelynek A rovati egyének rövid személyleírás* A 1 3 sal ellátott betűsoron névjegyzéke címet adták. A névjegyzék mint társadalomtörténeti forrás Már szinte közhelyszerű az a kijelentés, miszerint a statisztikák - köztük tetmészetesen a bűnügyi statisztikák is - nem a társadalmi valóságot, legalábbis nem a hétköznapi ember mindennapi tapasztalatainak megfeleltethető társadalmi valóságot tükrözik. A statisztikák kritikusai szerint azok sokkal inkább tudósítanak a bűnüldöző szervek tevékenységéről, mint a bűnözés valós mértékéről. Igya statisztikák által sugallt benyomás, hogy adott bűncselekmény elkövetésének száma egyik évtől a másikra csökken vagy éppen nő, pontosan meg nem határozható mértékben a rendőri nyomozás fejlődésének, a rendőri állomány professzionalizálódásának is köszönhető. A statisztikai kimutatásokat legalább ilyen méttékben meghatározza az is, hogy a hatalom mit definiál adott időben bűncselekményként, azaz ahogy a büntető törvények folyamatosan kiterjesztik hatáskörüket addig törvényes cselekményekre, úgy változnak a statisztikák adatai is.

4 A statisztikák által regisztrált bűnözés tehát a kriminalitás teljes valóságának csak egy szeletét tükrözi. Mivel azonban a teljes bűnözés mértékét soha nem lehet pontosan meghatározni, ezért mind a hatalom, 2 A Budapest fő- és székvárosi állami rendőrség 1896. évi működése. Bp., 1897.104. old. (Továbbiakban A Budapest...) A Vasárnapi Újság szerint 1896. április 29-én, azaz az ezredéves ünnepségek kezdetén, csak a reggeli vonatokkal 14 899 (!) utas érkezett Budapestre. Vasárnapi Újság, 43. évf. 18. sz. 1896. május 3. 202. old. 3 A bűnözői névjegyzékek összeállítása és kiadása nem a modern rendőrség találmánya. Németországban például mára 16. századtól kezdve jelentek meg olyan hivatali használatra készült vagy a nyilvánosságnak szánt, úgynevezett „tolvajlisták", amelyek körözésekből, különböző személyleírásokból, valamint némely szorgalmas hivatalnok gyűjtéséből származó adatokból táplálkoztak. Ezekből állította össze az Institut Deutsche Adelsforschung azt a név szerint kereshető internetes adatbázist, amely az 1500 és 1870 között megjelent listák alapján készült, és mintegy 37 000 személy adatait tartalmazza. Az elsősorban genealógiai kutatásra használható „Deutsches Gauner-Repertorium" („Német gonosztevő-repertórium") elérhető a http://home. foni.net/~herumstreifer/index.htm címen. 4 Vjictor] A. Gatrell: Crime, authority and the policeman-state. In: The Cambridge social history of Britain 1750-1950. Cambridge, 1990. 249-254. old.