A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
HÍREK ES RÉMHÍREK - VÖRÖS BOLDIZSÁR: „Szamuelli repülőgépen Oroszországba szökött"
ról írt, hogy c híreket a 133 nap alatt „főleg és általában az elnyomottak, tehát ezúttal a polgátság terjesztették", 96 a hítgyűjtemény 1919. június közepére datált Bevezetésének végén a szerzők azt itták: „nem tehetjük le a tollat anélkül, hogy elismetésünket ki ne fejeznők a két főrémhirgyüjtő és terjesztő központ: az államvasutak és a Vörös Őrség iránt mely két testület a témhitek és álhitek túlnyomó részét burzsoá kárörömmel és proletár szorgalommal és kitattással forgalomba hozta". 97 líz utóbbi megállapítás szerint tehát korántsem a diktatúra hivatalos felfogása által kifejezetten ellenségeknek tekintett csoportok tagjai voltak a hamis hírek legfőbb terjesztői - hasonlóan vélekedtek a Kun Béla május 24-ei beszédéhez hozzászólók is.) A hírgyűjtő társaság egyik tagjának a diktatúta bukása után készített feljegyzése és a Tanácsköztársaság illetékeseinek megnyilatkozásai egyatánt rámutattak az álhírtetjesztésben szetepet játszó ellenforradalmi tendenciákta. A „változás utáni vágy"-at a diktatúra által elnyomottaknál Betzeviczy Albett idézett naplófeljegyzése éppúgy az álhítterjesztés okaként jelölte meg, mint // burzsoázia osztályharca című, a Vörös Ujság-ban megjelent írás. Mind a hírgyűjtő tátsaság tagjának utólagos feljegyzése, mind pedig a Fölizgatott képzelet című Népszava-cikk rámutatott arra, hogy az „általános izgalom és idegesség" 99 nag)' szerepet játszik e jelenségben. Több kortárs véleménye megegyezett abban is: a diktatúra idején kialakult információhiány és ezzel párhuzamosan az óriási információigény szintén fontos okai voltak a különféle álhitek elterjedésének-ezt hangoztatta június 21 -ci, idézett beszédében Böhm Vilmos, fogalmazta meg a Rémhírekben nincs hiány című Vörös Ujság-ókk és rögzítette a hírgyűjtő társaság tagjának a diktatúra utáni feljegyzése. A Tanácsköztársaság világszemléletének terjesztői pedig néhány esetben szélesebb történelmi-társadalmi összefüggésekben vizsgálták az álhírterjesztés jelenségét: a bukott rendszer „népbutítását" is felelőssé tette ezért a Népszava Ezentúl a szájára verek... című idézett cikke, és az elhúzódó háborúnak az emberek idegeire gyakorolt legyengítő hatását is okként jelölte meg a Vörös Or idézett írása. Mindezeken túlmenően, megítélésem szerint, a sokféle álhit létrejöttében szerepet játszott az is, hogy a Tanácsköztátsaság irányítói gyors, radikális intézkedések sorozatával törekedtek arra, hogy egy új világot tetemtsenek - a nagyarányú változtatások és változások légkörében pedig az emberek számára sok, addig elképzelhetetlennek látszó dolog is realitásnak (vagy a közeli jövőben megvalósulónak) tűnhetett. A diktatúra bukásával persze a tanácsköztársasági álhírek jelentős része is elenyészett 101 - sajátos módon őtzött meg kö96 PIL 7214. 1. cs. 278. ő. e. 1. 97 PIL 721. L 1. cs. 278. ö. e. 2. 98 PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1. 99 PIL 721. f. 1. cs. 278. ö. e. 1. 100 PIL 721. f. 1. cs. 278. o.e. 1. 101 Vö. Ralph L. Rosnow-Gary Alan Fine: I. m., 59-63. old.; Angelusz Róbert: I. m., 325. old. Ld. még: Siklós András: Az 1918-1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Tankönyvkiadó, Bp., 1964. 95-96. old.