A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - VÖRÖS BOLDIZSÁR: „Szamuelli repülőgépen Oroszországba szökött"

ról írt, hogy c híreket a 133 nap alatt „főleg és általában az elnyomottak, tehát ezúttal a polgátság terjesztették", 96 a hítgyűjtemény 1919. június közepére datált Bevezetésé­nek végén a szerzők azt itták: „nem tehet­jük le a tollat anélkül, hogy elismetésünket ki ne fejeznők a két főrémhirgyüjtő és ter­jesztő központ: az államvasutak és a Vörös Őrség iránt mely két testület a témhitek és álhitek túlnyomó részét burzsoá káröröm­mel és proletár szorgalommal és kitattással forgalomba hozta". 97 líz utóbbi megállapí­tás szerint tehát korántsem a diktatúra hi­vatalos felfogása által kifejezetten ellensé­geknek tekintett csoportok tagjai voltak a hamis hírek legfőbb terjesztői - hasonlóan vélekedtek a Kun Béla május 24-ei beszé­déhez hozzászólók is.) A hírgyűjtő társaság egyik tagjának a dik­tatúta bukása után készített feljegyzése és a Tanácsköztársaság illetékeseinek megnyilatkozásai egyatánt rámutattak az álhírtetjesztésben szetepet játszó ellenfor­radalmi tendenciákta. A „változás utáni vágy"-at a diktatúra által elnyomottaknál Betzeviczy Albett idézett naplófeljegyzése éppúgy az álhítterjesztés okaként jelölte meg, mint // burzsoázia osztályharca című, a Vörös Ujság-ban megjelent írás. Mind a hír­gyűjtő tátsaság tagjának utólagos feljegyzé­se, mind pedig a Fölizgatott képzelet című Népszava-cikk rámutatott arra, hogy az „ál­talános izgalom és idegesség" 99 nag)' szere­pet játszik e jelenségben. Több kortárs vé­leménye megegyezett abban is: a diktatúra idején kialakult információhiány és ezzel párhuzamosan az óriási információigény szintén fontos okai voltak a különféle álhi­tek elterjedésének-ezt hangoztatta június 21 -ci, idézett beszédében Böhm Vilmos, fogalmazta meg a Rémhírekben nincs hiány című Vörös Ujság-ókk és rögzítette a hír­gyűjtő társaság tagjának a diktatúra utáni feljegyzése. A Tanácsköztársaság világ­szemléletének terjesztői pedig néhány esetben szélesebb történelmi-társadalmi összefüggésekben vizsgálták az álhírter­jesztés jelenségét: a bukott rendszer „nép­butítását" is felelőssé tette ezért a Népsza­va Ezentúl a szájára verek... című idézett cikke, és az elhúzódó háborúnak az embe­rek idegeire gyakorolt legyengítő hatását is okként jelölte meg a Vörös Or idézett írása. Mindezeken túlmenően, megítélésem sze­rint, a sokféle álhit létrejöttében szerepet játszott az is, hogy a Tanácsköztátsaság irá­nyítói gyors, radikális intézkedések soroza­tával törekedtek arra, hogy egy új világot tetemtsenek - a nagyarányú változtatások és változások légkörében pedig az emberek számára sok, addig elképzelhetetlennek látszó dolog is realitásnak (vagy a közeli jö­vőben megvalósulónak) tűnhetett. A diktatúra bukásával persze a tanács­köztársasági álhírek jelentős része is ele­nyészett 101 - sajátos módon őtzött meg kö­96 PIL 7214. 1. cs. 278. ő. e. 1. 97 PIL 721. L 1. cs. 278. ö. e. 2. 98 PIL 721. f. 1. cs. 278. ő. e. 1. 99 PIL 721. f. 1. cs. 278. ö. e. 1. 100 PIL 721. f. 1. cs. 278. o.e. 1. 101 Vö. Ralph L. Rosnow-Gary Alan Fine: I. m., 59-63. old.; Angelusz Róbert: I. m., 325. old. Ld. még: Siklós András: Az 1918-1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Tankönyvkiadó, Bp., 1964. 95-96. old.

Next

/
Thumbnails
Contents