A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

Bevezető

A századfordulóra Budapest is felzárkózik az európai „szörny-városok" közé. A bűntettek korábban példátlan mértékű elharapózását igazolják a korabeli statisztikák, a budapesti alvilág térhódításáról tudósít a sajtó, a rendőrségi razziák eredményeit összegző riportkötetek és a „realista" városportrék - hogy csak néhányat említsünk a sorból. A bűnös város nem pusztán irodalmi metafora, hanem nagyon is valóságos, soktényezős szociológiai tapasztalat. A bűnözés új volumene és minősége óriási közérdeklődést vált ki, felkelti a laikus közönség, a művészek, az írók és különböző diszciplínák képviselőinek, egyebek mellett a szociológusoknak, az orvosoknak és a jogászoknak a kíváncsiságát. A bűnözést lehetetlen elszigetelt jelenségnek tekinteni: a történelem során mindig a társadalom patológiás tüneteinek összefüggésében értelmezték. Ezzel a nézettel még azok a 19. századi tudósok is egyetértettek, akik elszántan küzdöttek a kriminológia önálló diszciplínaként való megalapozásáért, sőt, általában azok is, akik a bűnös viselkedést megpróbálták egyetlen, meghatározó okra visszavezetni. A kortárs megfigyelők nagyon széles spektrumban keresték a magyarázatokat. Az egyik elsődleges tényezőnek a nagyarányú migrációt, a vidékről a nagyvárosokba áramló tömegek megjelenését, a metropoliszok kaotikus és ellenőrizhetetlen városi társadalmának létrejöttét tekintették. Kárhoztatták a bűnelkövetés új technikáival, az új kihívásokkal lépést tartani képtelen, rosszul szervezett, ráadásul korrupt rendőrséget. Sokan a rossz életkörülményeket, az egészségtelen környezetet és a szegénységet okolták. Mások úgy vélték, hogy bizonyos deviáns társadalmi csoportok, például a prostituáltak, a homoszexuálisok, az alkoholisták, az elmebetegek vagy a kábítószerélvezők tevékenységének tulajdoníthatók a kedvezőtlen társadalmi változások. Emellett közismert a született bűnöző tételét hirdetők álláspontja, de olyanok is akadtak, akik a túlzott civilizációs fejlődésből, az urbanizációból és a tőkés piaci viszonyok elterjedéséből következő általános leépülésben vélték felismerni a baj forrását. Az egymástól gyökeresen eltérő előfeltevések és megközelítések nagyon különböző megoldásokhoz, legalábbis megoldási javaslatokhoz vezették el a szakértőket: a századfordulón a bűnről, a bűnözésről való tudás töredezett. Erre a töredezettségre reflektál az itt bemutatott válogatás. A tanulmányok érintkezési pontja a főváros „árnyoldalainak", a „bűnös Budapestnek" a különböző szempontok alapján történő feltérképezése. A cím tudatosan általános megfogalmazása arra az életélményre utal, hogy a 19. század második felében a budapestiek mind erőteljesebben szembesültek a ténnyel: a bűnözés hétköznapjaik részévé vált, mintegy természetes módon hozzátartozik a főváros mindennapi életéhez. A dolgozatok kronologikus és tematikus sokszínűségük ellenére mégis egy jól megrajzolható ívre