A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - GYŐRI IMRE: Pusztuló nemzedék

teheti, messze elkerül. Csak akkor adja magát rendőrkézre, ha lelkileg, fizikailag annyira összeroppant már, hogy nem birja tovább a nélkülözést. Ezt a megindító esetet is Morvay László plébános beszélte el nekünk. - A gyenneknek az apja, akiről szó van - mondotta Morvay, brutális, részeges ember. A tizenhátoméves kisfiút nem tuti otthon. Ejszakánkint is kereset után hajszolja. A fiu rój j a a várost, de sehol sem kap munkát. Llazamenni nem mer, bár napok óta nincs kenyere, nincs fekvőhelye. Végre éjféltájban elfáradtan, kiéhezetten, megszólít egy rendőrt. Rimánkodva arra kéri, kisérje be az őrszobára, mert fázik és éhezik. Nem birja tovább. A rendőr elutasítja. Szóba se áll vele. A fiu csüggedten ballag tovább. Egy másik rendőrt keres. Ezt is megkéri, könyörüljön rajta. Ez a rendőr jószivvel meghallgatja, és kioktatja, hog)' nem kisérheti be, mert semmit se követett el. De ad neki egy jó tanácsot: feküdjék egy közeli kapu alá. Most lesz az őrszemváltás, nemsokára jön egy másik rendőr, aki majd felváltja őt. Ez a rendőr majd azt hiszi, hogy a kapu alatt heverő gyermek részeg, vag)' csavargó és bekíséri. Igy is történt. A romlatlan lelkű kisfiú beketült az őtszobába, innen a kapitányságra, onnan a bíróságra és onnan „közveszélyes munkakerülés vétsége miatt" ide hozzám, az otthonba. - Micsoda iróniája ez a magyar gyermekvédelemnek! - fakadt ki a panasz a plébános ajkán. És hány ilyen gyermekkel van dolga nap-nap után a gyermekrendőrségnek és milyen lehetetlen problémákat kell a gyermekrendőrségnek napnap után megoldania, hogy a bürokratikus eljáráson tul is teljesithesse kötelességét. Igaz-és ez megint tipikus magyar specialitás - gyermekmentő munkaijához már kénytelen a társadalom segítségét igénybe venni. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy az államhatalom ezt nem veszi jónéven tőle és unosuntalan figyelmezteti arra, hogy nem barátja az ilyenfajta kooperációnak. A belügyi kormánynak ez az álláspontja valóban indokolt is, amig csak elvről van szó. Ennek az álláspontnak a gyakorlatban való érvényesítése azonban csak akkor volna jogosult, ha a kormány lehetővé tenné, hogy a gyermekrendőrség a pillanatnyi szükségsegélyezéseket a társadalom igénybevétele nélkül elláthassa. Mert vannak esetek, amikor haladéktalanul segíteni kell. Vannak esetek, amikor aktaszerü eljárás nélkül gyorsan enni adni az éhező gyermeknek. Sajnos, az ökonómia nélkül igazdálkodás miatt nálunk sok mindenre nem jut, amire jutni kellene. Ennek a bebizonyítására csak az 1927/28-iki költségvetés néhány adatára kívánunk utalni.