A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - GYŐRI IMRE: Pusztuló nemzedék

nem kivétel nélkül luetikusak, vagy gonorreásak. Hasztalan büntetjük őket, nincs más kereseti forrásuk, folytatják mesterségüket. Igy fertőzi a nyomor az egészséges társadalmat. Ez is nemzeti veszedelem tehát. Ki tudja, nem nagyobb-e, mint a tuberkulózis? És én mégis tépelődöm, nem tudom: a prostitúciót, társadalmunk egyik legsúlyosabb rákfenéjét bűnnekstigmatizáljam-e? Hiszen ősidők maradványa, amely mindig megvolt. Kiirthatatlan és megoldhatatlan. Már a láva által elöntött Herkulánum és Pompei romházai között is ott találták a lupanárokat, falaikon festett szobrokkal és ábrázolatokkal. A lupanátok azóta is megvannak és mindig gondot okoztak az emberiségnek. // kérdés csak az, hogyan kellene ezt az óriási problémát, amelyet nálunk a nyomor annyira tetőzött, megoldani. Vonja-e a hatóság ellenőrzése és engedélye alá a prostitúciót, vagy adjon tág teret annak. Vannak államok, ahol az abolució, és vannak, ahol a reglementáció ebei szerint van tendezve a prostitúció. A fertőzés mind a két tendszernél csaknem egyforma. Az aboluciónál a hatóság nem vizsgálja a prostituáltat, a teglementációnál ellenőrzi az egészségét. Amott a tulszabadosság jár veszéllyel, itt a prostituált „biztonságétzete". Bizonyos azonban, hogy a reglementált prostitúciónál is a nemi betegségeket legalább kilencven százalékban a prostituáltak terjesztik. Sehol a világon! ... - Gyermekbiróságom előtt,— hangzik tovább a tendőrfőtanácsos nyilatkozata - évente hat-nyolcezet elhagyott, züllésnek induló, a züllés veszélyének kitett fiatalkorú vonult fel. Körülbelül ugyanekkora a száma azoknak a fiatalkotuaknak is, akik már bűnbe estek. A gárda tehát 15-16 ezer főből áll. Ezt a számot inkább kisebbítettem, mert voltaképpen feltétlenül nagyobb az. Ez a szám fjedig megüti annak a hadseregnek a számát, amelyet a keserű trianoni béke a szomorú magyar hadsereg létszámának engedélyezett. Sehol a világon, egyetlen nagyvárosban sem közeliti meg a veszendő fiatalkornak száma ezt az óriási számol. Hol marad emögött a nyolcmii Hó lakosú London? Valósággal keserű panaszként szakadt fel a főkapitányhelyettes lelkéből a memento, amikor egyik jelentésében a következőket állapítja meg: - Nagyobb gondot kell szentelnünk a gyermekmentésnek, a gyermekvédelemnek, mert amit az élet fotgó kaleidoszkópja, amely percenkint uj és uj képeket mutat a gyermekrendőrnek, az objektiv néző elé tár, halálosan komoly dolog, ránk, szegény csonkamagyarokra pedig egyenesen katasztrofális. Hol látjuk ennek az országnak a jövendőjét, ha a jelene ilyen sivár? Hol az a generáció, amelyre az uj Magyarország megalkotása vár, ha egyik legértékesebb rétegét igy kikezdte a romlás, a pusztulás? Olyan kérdések ezek,