A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - Túl a palotákon

egy gyürüdobáló foglalnak helyet cinikusan; kihívóan néznek mindenkire, aki az őrszobába jön. Egy sikkasztó ül megtörve, sápadtan, magánosan, talán még az első lépésnél tart... Valamennyiüket egy éjjel fogták össze, de mintha nem volna közöttük felekezeti, faji, nemzeti különbség, mintha ugyanazon egy átokban fogant kivert család tagjai kerültek volna itt együvé! ... Akit most bevezet a rendőr, alig látszik ki a földből. Pöttöm parányi gyerek. A keleti pályaudvar előcsarnokából hozzák, ott aludt a kövön egyedül; itt áll a rongyos ruhájú, ijedt szemű, buksi fejű, elhagyatott kis proletár. Még csak kilenc éves, ha beszél, még néha selypít is. Lesütött szemmel, megtörten engedi a kis ember, hogy a nagy, iromba rendőr megmotozza. A piszkos zsebekből rablott kincsek kerülnek elő: vadonatúj notesz, ceruzahegyező, uj zsebkés, színes fülespohár, ólomkatonák, lovacskák, egy kis pisztoly. Elszedik tőle a sok corpus delictit, aztán kezdődik a vallatás: - Hogy hivnak, fiam? - Imrének! -Az apádat hogy hívják? - Nekem nem volt apám. - LIát az anyádat, kis fiam? - Az anyám cseléd vót, de elment Amerikába, a bátyámmal voltam együtt. - Hát akkor mondd el szépen, a bátyád micsoda, hol lakik? - Azt most nem tudom. Egy ágyon laktam vele a Madách-utcában, de szombaton elitta a keresetét, mivelhogy mindig kocsmázik. Nem is gyütt haza, csak későn éccaka, engem addig a kvártélyos asszony le se hagyott feküdni, azt mondta: - előbb fizessétek az ágyat! - aztán hazagyütt a bátyám, de nem tudott fizetni, aztán kidobtak engemet is, meg ütet is. Engem otthagyott az utcán, azuta nem láttam; azuta hol a ligetbe vagyok, hol a Dunán. -Aztán betörtél a játékosboltba, igaz-e? Szepegve, sirva felel a kis betörő: - Igen. - Nem tudod-e, hogy lopni nem szabad? - De tudom. - Hát akkor miért loptál? - Mert én is játszani akartam. A többi gyereknek mindnek van játéka. Kardja van, meg puskája, meg katonája, meg csákója. Nekem nincs játékom,