A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - SZÁNTÓ I. BÉLA - TÁBORI KORNÉL: Nyomor és bűn a gyermekvilágban

Több eset volt, amikor a kiszabadult tettes még ugyanazon a napon, szinte kiszabadulásának az órájában, újra a rendőrség elé került valami gonosztettért. A toloncházba, ahová csak vétségekén, csavargásért viszik be a delikvenseket, mostanában 4-500 gyermek kerül évenként és semmi sem jellemzőbb a gyermekek elhagyottságának rohamos növekedésére Budapesten, mint hogy ez a szám még néhány év előtt nem haladta meg a kétszázat. A toloncház egyébként nem volna káros intézmény az elhagyott gyermekek megmentésére. Itt külön helyezik őket a nagyoktól, folyton felügyelet alatt állanak, tanítják őket, vallásukban nyernek oktatást stb. Van azonban egy nagy baj. A tőrvény szerint ugyanis harminc napnál hosszabb toloncházbüntetésre senkit sem lehet ítélni. Harminc nap múltán tehát az elhagyott gyetek föltétlenül visszaketül az utcáta, ahol harminc negyedóra még a nyomát is eltörli annak a harminc napnak. Gonosztevők iskolája ...Ha az ember tavaszszal vagy nyáron kimegy a Városligetbe, ott a fák alatt, a füvön mindig talál négy-öt gyermektársaságot, amint rongyokból kinyúló piszkos kezeikkel maszatos kártyákat csapkodnak. Ezek a gyermekek, akik között akárhány a 10-12 éves, csak látszólag játszanak. Nekik a kártya nem időtöltés, hanem kenyérkereset. A legkorrektebb tolvajnyelvi kifejezésekkel keverik beszédüket és - hamisan játszanak. A huszonegyes, nasi-vasi, ferbli és minden hazárdjáték minden fortélya a kisujjukban van és arra pályáznak, hogy arramenő gyerekeket, vagy felnőtteket belecsábítsák a játékba és elszedjék hatosaikat meg koronáikat. Ez a városligeti hamiskártyázás a rendes átmenet az igazi, kitanult bűnbe. A mai budapesti élet számtalan oly foglalkozást nyújt a gyermekeknek, amely igazi munka nélkül aránylag nag)'jövedelmet hajt. Ilyen a képeslevelezőlapok, a cipőfűzők, más apróságok árusítása és ilyen az ujságárulás, amely ma már Budapest szegény gyermekvilágának legelterjedtebb iparága. Ezek mind az utcához vannak kötve. Az utca aztán megtanítja, szinte rákényszeríti a gyetmeket a kisebb svihákságokra, amelyeket nyomon követnek csakhamar a nagyobbak. Az utcán leplezetlenül a szeme előtt folyik le a nagyváros bűnös társadalmának élete és a gyermek nemsokára természetesnek, később pedig kívánatosnak találja a bűnt.