A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - SZÁNTÓ I. BÉLA - TÁBORI KORNÉL: Nyomor és bűn a gyermekvilágban

Nyomor és bűn a gyermekvilágban SZÁNTÓ I. BÉLA - TÁBORI KORNÉL Bűnös gyermekek Bűn cs nyomor születnek csak igazán egy anyaméhben, a társadalomnak abban a legmélyebb poklában, ahova műveltebb embet pillantása jóformán sohasem vetődik, csak a statisztika száraz számaiból sejt valamit a létezéséről. És a legborzalmasabb lakója ennek a pokolnak a gyermeklélek. A foglalkozásszerű betörők, a tolvajok, gyilkosok, szélhámosok, útonállók, orgazdák hadseregét - mint valamikor a szultán hites janicsárjait - már a fejletlen gyermekkorban sorozzák. Amikor a lélek még olyan hajlékony, mint a fűzfavessző és épp úgy hajlik a jóra, mint a rosszra akkor jelenik meg a modern, káprázatos gazdasági fejlődés rettentő réme, a tömegnyomor és végtelen ölelésű karjaival hajtja a kicsinyeket a bajba, a züllésbe. A gonosztevők túlnyomó nagy része már gyermekkorában az volt, amivé a sors kiszemelte. Már a gyermekkorban járta az iskoláját későbbi pályájának, a bűntevésnek és amikor fejletlen testében alig pislákolt még az öntudatlan lélek, már akkor a börtön csemetéje volt. Es ez nem is lehet másként, amíg annyi lesz az elhagyott gyermek, mint ma. Elhagyottak, elzüllöttek... Elhagyott gyermek nemcsak az, akinek nincsen apja, anyja, vagy akit kilöktek az utcára, hogy ott pusztuljon, hanem elhagyott kevés kivétellel a legszegényebb néposztálynak, a legtöbb munkásnak a gyermeke.