A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - TÁBORI KORNÉL - SZÉKELY VLADIMIR: Bűnös szerelem

Leleplezések A tapasztalt dolgoktól csinyján irtak a lapok, éppen a legérdekesebb részleteket el kellett hallgatniok kényes természetük miatt. Most sem akarjuk kimerítő leírással tethelni az olvasót, csak annyit reprodukálunk, hogy több „közbecsülésnek örvendő" gentleman is kézrekerült s bebizonyult, hogy a fővárosban egész sereg ember olyanformán keresi meg a kenyerét, mint a nyilvános házak nőlakói. Miután a detektivfőnök elvégezte - még pedig kiváló ügyességgel - kötelességét, a főkapitányságon kihallgatták az előállitott fajtalankodókat. A bün e fertőjébe bevilágít a következő pátbeszéd, amely akkor a rendőrfogalmazó s az egyik vádlott között folyt le. - Hogyan került maga arra az aljas helyre? - Az Erzsébet-téten ültem egy padon s tanultam, mert az ötödik gimnáziumi osztályból akattam levizsgázni. Aztán jött egy út, szépen beszélgetett velem, azt mondta, hogy ő tanár és ingyen oktatna. Elhivott a lakására, ott valamivel elkábított és aztán megtörtént. - Hát miért nem mondta ezt el az apjának, aki derék kereskedő? - Szégycltem... Aztán hiába ketültem azt az embert. Rám talált, először könyörgött, aztán ijesztett, hogy becsukat, közben meg minden jót igéit. Harmadszor már magam mentem a lakására. Végre egészen megszöktem hazulról, s három hónap óta magam tartom fenn magamat. - No ez ugyan szép önfentartás! - Mit tegyek? Most már nem tudom abbahagyni. Mindezt nyugodtan beszélte a tizenhatéves fiu. Csak akkor lett izgatott, amikor a fogalmazó azt mondta, hogy értesiti hollétéről az apját. Erre hirtelen könybe lábadt a szeme, s kétségbeesetten kiáltotta: - Csak azt ne! Gondolják, hogy meghaltam. Ha nem értesitik, inkább mindent bevallók mindenkire és megesküszöm, hogy soha többé nem megyek a schwester-ek közé. Hat hónap múlva elcsípték a Fürdő-utca-sarkán. Ugy állott ott, mint egy utcai leány, kifestett, rizsporos arccal, „vendégre várva". Akkor már „elhervadt" vén schwester volt, aki inkább közvetítésből élt, mint valami öreg keritőnő. Mennyi fiatalembert tönkre tesznek igy, testileg-lelkileg! Akik egyszer posványba zuhannak, nincs erejük, hogy aztán kivetgődjenek belőle.