A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
dául a majmoknál is megfigyelhető — rendellenesen rövid. A gyújtogató agyának elemzése első olvasásra meglehetősen nehezen értelmezhető megállapításra készteti Lanfenauert: „Betegünk ugyan nem gonosztevő, de idióta, ki életében sok kátt okozott; zárkózott, rosszra hajlandó jellem, egy valódi gonosztevő typusa, kit nagyobb szerencsétlenségek elkövetésétől csakis intézeti tartózkodása tartott vissza". 66 Azaz, V. J. ugyan jogi értelemben nem válhatott valódi bűnözővé, hiszen nem állt módjában, biológiailag azonban megtestesítette ezt a típust: született gonosztevő volt. Az elmeotvos - tudós társaihoz hasonlóan - elmulasztja felfedezését a nemzetközi kutatásokkal egybevetni. Ugy tűnik, mintha a természettudósokat hallgatólagos egyezmény tartotta volna vissza véleményük egyértelmű kifejtésétől, attól, hogy saját kétdésfeltevéseikre és eredményeikre reflektáljanak. Az egyértelműség hiánya nemcsak a kutató orvosokra jellemző magatartás. /V bűnözéssel foglalkozó, a bűnözés okait megfejteni szándékozó jogászok és ktiminológusok többsége hasonló stratégiát választ. Általában távolságtartóan kezelik a pozitív kriminológiai iskola tanításait, gyakran hevesen bírálják Lombroso munkásságát, de az éles kritika ellenére mégsem számolnak le a biológiai determinizmus tételével, éppen ellenkezőleg. A „rejtőzködő szöveg" illusztris példája Irk Albert jogász-kriminológus Kriminológia I. Kriminalaelológia címmel 1912-ben közreadott értekezése, amely — egyébként Magyarországon először - ismerteti és rendszerezi az egyes kriminológiai elméleteket és a legfőbb irányzatokat. 67 Irk kimerítően, 150 oldalnyi terjedelemben foglalkozik a kriminalitás biológiai tényezőivel, részletesen felsorolja a legismertebb ktaniometriai mérési adatokat, a bűnözők koponyájának és egyéb testrészeinek jellegzetességeit. Sokszor kritizálja Lombrosót, de még ennél is gyakrabban idézi mindenféle kommentár nélkül. Az olvasónak időnként óhatatlanul is az a benyomása, hogy valójában nem kritikai ismertetést, hanem a Bűnöző ember-x. tartja a kezében. A hosszadalmas és tüzetes kriminálantropológiai áttekintést rövid reflexió követi, amelyben a szerző végre tisztázni próbálja a bűnözők biológiai meghatározottságával kapcsolatos álláspontját. Itt határozottan 65 Lanfenauer Károly: A gonosztevők agyfelületének alkatáról. Orvosi Hetilap, Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan (melléklet). 1881,1. sz., 1-5. old. Lanfenauer emellett-megvalósítva Török „nemzeti programját" - a magyar nemzet középagysúlyának megállapításával kísérletezett. Azt találta, hogy azok a külföldi kollégái, akik hasonló feladatra vállalkoztak, túlságosan kevés adatot gyűjtöttek össze, és emiatt helytelen következtetésekre jutottak. J. B. Davis angol antropológus pedig cigányokkal vegyesen mérte meg a magyar agyakat, ezért szerepeltek nála a magyarok a Monarchia népei között a dicstelen utolsó helyen. Az orvost emellett élénken foglalkoztatta a mikrokefália jelensége. Egy 11 éves mikrokefál kislányban atavisztikus jellegzetességeket azonosított: „Egészében véve koponyája hasonlít egy anthropoid majoméhoz, s fülei kissé hegyesek, mely jelre mint állatias typusra Darwin igen nagy súlyt fektet". Lanfenauer Károly: A microcephallusokról. Orvosi Hetilap, 1881.2. sz. 33-37. old. 66 Uo., 3. old. 67 Irk Albert: Kriminológia I. Kriminálaetológia, A bűntett fizikai, embertani és társadalmi tényezői. Politzer Zsigmond és fia, Bp., 1912.
