A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

címmel közreadott értekezését, a bűnözők fizikai jellegzetességeire vonatkozó megál­lapításai ismét a Lombroso-félc olasz isko­lához vitték közelebb, annak ellenére, hogy a szövegben egyszer sem említette az olasz orvos nevét, míg a francia felfogás legis­mertebb alakjára, Brocára többször is hivat­kozott. Kaotikus nézetei, a különféle tudo­mányos meggyőződések közötti álhatatlan csapongása és mérési adatainak fogyaté­kosságai arra késztették egyik kor- és pá­lyatársát, a kórbonenok-antropológus Scheiber Sámuel Henriket, hog)' bírálatot írjon kollégája főművéről. 34 Scheiber, aki közel tizenöt éves romániai otvosi gyakor­lata idején maga is végzett anatómiai méré­seket, számonkéri Lenhosséken a feloldat­lan ellentmondásokat és a szakirodalom felszínes ismeretét. Scheiber szerint a bu­dapesti anatómus túlságosan gyorsan ké­pezte át magát antropológussá, így nem volt ideje kellőképpen elmélyedni az ember tanulmányozásának tudományában. 33 Bár a sajtó lelkesen üdvözölte kutatásainak új csa­pásirányát, eredményei - téziseinek végig­gonclolatlansága és a mérések alacsony szá­ma miatt — mégsem vehetők komolyan. Ha jóindulatúan értelmezzük a bírálatot, Schei­ber a túlbuzgó és elvakult lelkesedésből fa­kadó következetlenséggel és felületesség­gel, ha rosszindulatúan, egyszerűen kókler­séggel vádolja idősebb kollégáját. Rejtőzködők és radikálisok Különös, hogy az örökléstan és a kriminoló­gia iránt élénk érdeklődést mutató Len­hossék, aki - Scheiber kritikája ellenére ­valójában eléggé tájékozott volt a nemzet­közi antropológiai irodalomban, s szemé­lyesen is kapcsolatban állt osztták, német és ftancia pályatársakkal, munkáiban so­sem említette Gesare Lombroso nevét. El­képzelhetetlen, hogy az anatómus, aki 1888 decemberében halt meg, s amint a kissé rosszmájú nekrológ szerzője, Mihál­kovics Géza megjegyzi, szinte a katedrán érte a halál, és a koponya, gerinc és nyúlt­agy szavak ismételgetésével vett evilági búcsút szeretteitől, azaz élete utolsó per­céig tudományos tevékenységet folytatott, legalább hallomásból ne ismerte volna olasz kollégája működését. Lehetséges, hogy az 1870-es években a bűnözők anató­miájára vonatkozó értekezéseinek megírá­sakor még nem értesült Lombroso tézisei­ről, de amikor Rydel Ignác koponyáját ta­nulmányozta, visszatérve korábbi feltevé­séhez, miszerint a bűnözői hajlam fizikai 5-1 Scheiber Sámuel Henrik: Észrevételek Lenhossék tanár úr „A koponyaisme" czímű könyvére. Orvosi Hetilap, 1876. 26-27. szám. Scheiber Sámuel Henrik tudományos tevékenysége kevéssé ismert a magyarországi orvostörténészek körében. 1834-ben született Dunapentelén. 1859-ben szerzett orvosi-kórbonctani képesítést Bécsben, s még ugyanebben az évben másodorvosi állást kapott a romániai lasiban. Később Bukarestbe került, ahol kórházi működése mellett aktívan részt vett a román egészségügy szervezésében. Kórbonctani megfigyeléseit román, magyar, osztrák és német szaklapokban közölte. Életrajzáról lásd: Izsák Sámuel: Dr. Scheiber S. H. magyar kórbonenok tevékenysége Romániában. Communicationes Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica 1963.1. 55-60. old. 55 A szerző megragadja az alkalmat arra, hogy ismertesse saját kutatási eredményeit. Bukaresti tartózkodása idején román és cigány koponyákat vizsgált, sőt létrehozott egy 150 darabból álló gyűjteményt is.

Next

/
Thumbnails
Contents