A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
címmel közreadott értekezését, a bűnözők fizikai jellegzetességeire vonatkozó megállapításai ismét a Lombroso-félc olasz iskolához vitték közelebb, annak ellenére, hogy a szövegben egyszer sem említette az olasz orvos nevét, míg a francia felfogás legismertebb alakjára, Brocára többször is hivatkozott. Kaotikus nézetei, a különféle tudományos meggyőződések közötti álhatatlan csapongása és mérési adatainak fogyatékosságai arra késztették egyik kor- és pályatársát, a kórbonenok-antropológus Scheiber Sámuel Henriket, hog)' bírálatot írjon kollégája főművéről. 34 Scheiber, aki közel tizenöt éves romániai otvosi gyakorlata idején maga is végzett anatómiai méréseket, számonkéri Lenhosséken a feloldatlan ellentmondásokat és a szakirodalom felszínes ismeretét. Scheiber szerint a budapesti anatómus túlságosan gyorsan képezte át magát antropológussá, így nem volt ideje kellőképpen elmélyedni az ember tanulmányozásának tudományában. 33 Bár a sajtó lelkesen üdvözölte kutatásainak új csapásirányát, eredményei - téziseinek végiggonclolatlansága és a mérések alacsony száma miatt — mégsem vehetők komolyan. Ha jóindulatúan értelmezzük a bírálatot, Scheiber a túlbuzgó és elvakult lelkesedésből fakadó következetlenséggel és felületességgel, ha rosszindulatúan, egyszerűen kóklerséggel vádolja idősebb kollégáját. Rejtőzködők és radikálisok Különös, hogy az örökléstan és a kriminológia iránt élénk érdeklődést mutató Lenhossék, aki - Scheiber kritikája ellenére valójában eléggé tájékozott volt a nemzetközi antropológiai irodalomban, s személyesen is kapcsolatban állt osztták, német és ftancia pályatársakkal, munkáiban sosem említette Gesare Lombroso nevét. Elképzelhetetlen, hogy az anatómus, aki 1888 decemberében halt meg, s amint a kissé rosszmájú nekrológ szerzője, Mihálkovics Géza megjegyzi, szinte a katedrán érte a halál, és a koponya, gerinc és nyúltagy szavak ismételgetésével vett evilági búcsút szeretteitől, azaz élete utolsó percéig tudományos tevékenységet folytatott, legalább hallomásból ne ismerte volna olasz kollégája működését. Lehetséges, hogy az 1870-es években a bűnözők anatómiájára vonatkozó értekezéseinek megírásakor még nem értesült Lombroso téziseiről, de amikor Rydel Ignác koponyáját tanulmányozta, visszatérve korábbi feltevéséhez, miszerint a bűnözői hajlam fizikai 5-1 Scheiber Sámuel Henrik: Észrevételek Lenhossék tanár úr „A koponyaisme" czímű könyvére. Orvosi Hetilap, 1876. 26-27. szám. Scheiber Sámuel Henrik tudományos tevékenysége kevéssé ismert a magyarországi orvostörténészek körében. 1834-ben született Dunapentelén. 1859-ben szerzett orvosi-kórbonctani képesítést Bécsben, s még ugyanebben az évben másodorvosi állást kapott a romániai lasiban. Később Bukarestbe került, ahol kórházi működése mellett aktívan részt vett a román egészségügy szervezésében. Kórbonctani megfigyeléseit román, magyar, osztrák és német szaklapokban közölte. Életrajzáról lásd: Izsák Sámuel: Dr. Scheiber S. H. magyar kórbonenok tevékenysége Romániában. Communicationes Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica 1963.1. 55-60. old. 55 A szerző megragadja az alkalmat arra, hogy ismertesse saját kutatási eredményeit. Bukaresti tartózkodása idején román és cigány koponyákat vizsgált, sőt létrehozott egy 150 darabból álló gyűjteményt is.
