A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

nevezték ki, majd a pesti, később a bécsi egyetem élettani és bonctani tanszékén tanított. A refotmkorban a magyat egészségügy egyik legfőbb szervezője: az ország főorvosakéntjelentős szerepe volt az 1831-es kolerajárvány leküzdésében, és a himlő elleni védőoltás bevezetésében. Kiváló szakember hírében állt, tudományos publikációi külföldön is ismertté tették a nevét.

36 Fia, József, 1818-ban Budán született, itt végezte elemi, majd középiskolai tanulmányait. 1841-ben szülész- és szemészmesteri, később sebészi oklevelet szerzett. Súlyos fülgyulladása következtében szinte teljesen megsüketült, ezért lemondott a gyakorló otvosi praxisról, s inkább kutatómunkába kezdett. A pesti egyetemen az élettani és bonctani tanszék professzora, emellett beható anatómiai-mikroszkopiái tanulmányokat végzett. A szabadságharc idején egy pesti katonai kótházban szolgált, majd az 1850-es években Bécsben folytatta bonctani tanulmányait. Idegennyelvű dolgozatainak és külföldi szerepléseinek, előadó körútjának köszönhetően nemzetközi hírnévre tett szett. A központi idegrendszerről írott értekezéséén elnyerte a párizsi Akadémia díját, és számos tudományos társaság tagjává választották. 1864-tól levelező, 1873-tól a Magyat Tudományos Akadémia rendes tagja. Karrierjében jelentős fordulópont volt 1859, amikor a pesti egyetem kinevezték a táj- és a leíró bonctan nyilvános rendes tanárává, s egyben a Bonctani Intézet igazgatójává. Munkásságát elsősorban a központi idegrendszer és a veseműködés tanulmányozásának szentelte, emellett megalapította, és szenvedélyesen gyarapította a Bonctani Intézet gyűjteményét.

j7 A koponyatan iránt csak az 1870-es évek közepén kezdett érdeklődni, ekkortól azonban az ój tudomány, az antropológia neves magyarországi képviselőjeként tattották számon/

8 Népszerű tudós volt Lenhossék József, s amikor 1888-ban tüdőbetegségben meghalt, a gyászoló tömeg elborította Múzeum körúti házának környékét. Hatvanéves korában, 1878 októberében a Vasárnapi Újság közreadta portréjával illusztrált életrajzát, ami egyértelműen ismettségére utal. Ugyanakkor kissé hóbottosnak tattották, a Bolond Miksa előszeretettel élcelődött nyelvbotlásain. Életrajzírója, Mihálkovics Géza, aki utódja lett az egyetemi katedrán, akadémiai emlékbeszédében - a műfaj szabályait durván megséttve - nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a Pepinek becézett Apja pozsonyi asztalosmester volt, aki fiát a helybeli jezsuita rendházba küldte szolgálatra. A páterek hamar felismerték Lenhossék természettudományok iránti tehetségét, és anyagilag támogatták tanulmányait. Életrajzi adatait lásd: Kerekes István: A három Lenhossék. Élővilág 1963. 4. szám, 35-39. old. Lenhossék kapcsolatban állt a reformkor jelentős figuráival. Egyebek mellett Széchenyi István háziorvosa és barátja volt. Fontosabb munkái: A közép idegrendszer szürke állományának és az ideggyökök eredeteinek tájviszonyai. Pest, 1867, Az emberi gerinczagy, nyuitagy és szervezetének górcsői tájviszonyai. Eggenberger, Pest, 1869, Az emberi vese visszeres torlata. Eggenberger, Pest, 1870, /lz emberi vese Malpighi-féle lobrai. Athenaeum, Bp., 1877. 38 Lenhossék József életére vonatkozóan lásd: Mihálkovics Géza: Emlékbeszéd Dr. Lenhossék József felett. MTA, Bp., 1893., Dr. Lenhossék József. Vasárnapi Újság, 1878. 681-682. old., Kerekes István: I. m.