A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

Iái oka a tüdőben keletkezett góc volt. Ennél azonban sokkal étdekesebbnek tűnt a fej és az agy vizsgálata. A szakértők azt találták, hogy a koponya rendellenes, a jobboldali fal- és nyakszirtcsont tetmészetellenesen kidudorodott. Amikor a koponya tetejét lefűrészelték, további kóros jelekre bukkantak. Feltehetően egy „gyermekkori fejvízkór" következtében a homloklebenyek keskenyebbek voltak a hátsó lebenyeknél. Balentics túlzott érzékisége pedig abból következett, hogy aszimmetrikus agyában a „kedélyszféra" (jobb félteke) kevésbé fejlődött ki, mint a „gondolkozási szféra" (bal félteke). Agyát a bonenok, Bíró Géza, további vizsgálat céljából hazavitte. A méricskélés elmélete A 19. század utolsó évtizedeiben a fejek centizésének hátterében számos, szigorúan météste és megfigyelésre alapozott, magát tudományosnak feltüntető elmélet állt. Az a feltételezés, hogy a mentális képességek számszerűsíthetők, és egy lineáris skálán felállított rangsor alapján megállapítható a különböző embercsoportok - leginkább fajok, osztályok és nemek - alsóbb-, illetve felsőbbrendűsége, az egyenlőség hazájából, az Egyesült Államokból indult diadalútjára a 18-19. század fotdulóján. Egy philadelphiai orvos, Sámuel George Morton mintegy 600 darabból álló, elsődlegesen indián koponyákat tartalmazó gyűjteménye volt az első nagy számú és összehasonlító vizsgálatokra lehetőséget adó vállalkozás. Morton példáját sok európai kol2i Gould, Stephen Jay: Az e/méricskélt ember. TYPOTEX, Bp., 1999. légája követte, természetesen nem bennszülött amerikai, hanem az adott nemzetbe tartozó különféle csoportokat véve alapul. A gyűjtögetők és méricskélők közé tartozott a fent említett Lenhossék József, a 19. századi magyarországi antropológia legnevesebb képviselője, Török Aurél és mások is. A magyar tudósok kutatásaira, hipotéziseik megfogalmazására és az általuk alkalmazott módszerekre döntő befolyást gyakoroltak a nemzetközi koponyaméréstani eredmények. A magyar származású paleontológus-biológus, Stephen Jay Gould mára klasszikussá vált, 1981-ben publikált és élénk szakmai vitát kiváltó monográfiájában, Az elmérkskéltember-ben pontosan, kutatók szetint nyomon követte a koponya egyes paramétereinek feltérképezését, az adatok összegyűjtésének módszerét és a felhalmozott infotmációk magyatázatát.

21 Sőt, a szerző ennél jóval többre vállalkozott, hiszen újra elemezte a biodeterminista előítéletek által inspirált számsorokat, s így módjában állt feltárni a szándékos csúsztatásokat, az adatok „nagyvonalú" szelekcióját vagy éppen téves interpretációját, azokat a trükköket, amelyek segítségével a 19. századi tudósok igazukat próbálták bizonygatni. Ugyan a ktaniometria képviselői különböző találmányokkal és módszertani újításokkal gazdagították a területet, valójában a vizsgálatok hátterében húzódó alaphipotézis két lényeges prekoncepciót tartalmazott: egyfelől azt, hogy a koponya fizikai megméréséből nyert adatok szoros összefüggést mutatnak az intelligenciával, másrészt pedig, hog)' az ilyen módon megmért intelligencia társa-