A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
Agycentizők a századfordulón M ÁT A Y MÓNIKA A 19. században divatban volt a fejek méregetése. Orvosok, boncmesterek, antropológusok, neurobiológusok és más szakmabeliek élőket és holtakat vontak szisztematikus vizsgálódás alá. Az Egyesült Államokban és Európa-szetté is egyes tudósok több ezer darabból álló gyűjteményeket hoztak létre, míg mások börtönökben vagy a hadseregben keresték a választ tételeik igazolására. Az elszánt adatrögzítés persze célzatos volt. Részben azt próbálta meg igazolni, hogy a négetek mentális képességei alatta maradnak a fehér emberének, de arra is alkalmasnak bizonyultak a számsorok, hogy bebizonyítsák: a nők értelmileg alulfejlettek a férfiakhoz képest. Cesare Lombroso a kutatást kiterjesztette egy sajátos csoportra, a bűnözőkre. Azt állította, hogy a gonosztevők fizikai jellegzetességeik alapján felismerhetők, s ezeket a stigmákat nemcsak a koponyájukon-arcukon, hanem a testükön is hordozzák. Jelen dolgozat arra keresi a választ, hogy Budapest világvárossá fejlődése idején, amikor a bűnözés fokozottabban veszélyeztette a magyar társadalmat, mint a kiegyezést megelőző évtizedekben, hogyan vélekedtek a hazai tudósok a bűnözők biológiai determinációjának tételétől. Két koponya vizsgálata Kezdjük két bűneset rövid krónikájával, amelyek a későbbi fejtegetések szempontjából érdekesek számunkra. Az első gyilkosságról részletesen tudósított, egyebek mellett, a Vasárnapi Újság:
