A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

A visszaélés, még ha ürügyet szolgáltathat is a támadásokra, nem kérdőjelezheti meg a jelenség egészének fontosságát. A Magyar Szemle egyik tanulmányának az a megállapítása, hogy a magyar sajtó fejlődéstörténetében a riporter megjelenése új korszakot nyitott: az irodalmi, majd a politikai korszak után a 19. század végére beköszöntött a riporteri korszak, lényegét tekintve helytálló megállapítás, annak ellenére, hogy negatív összefüggésben szerepelt.

20 Mivel a riporter az igazi újságíró „szakember", aki már nem szépirodalmi gyakorlatokként, sem nem politikusi pályája előtanulmányaként, hanem az újságírásért magáért folytatja mesterségét, ezért aztán a tulajdonos gyakran tette meg szerkesztőnek, hiszen nem kellett félnie önálló koncepciójától és önállósuló törekvéseitől.

21 Akár azt nézzük, hogy az összes újságírói feladatra mozgósítható munkatárs a riporter volt, akár a sajtóéletben betöltött, műfaj- és szakmaújítő szerepüket tekintjük, közepesen megbecsült munkatársai voltak a szerkesztőségeknek, általában a belső munkatársak legalsó fizetési sávjába tartoztak, hiszen ők voltak a legfiatalabb munkatársak.

22 Pedig a pesti riportereknek lényegesen könnyebb volt a dolga, mint vidéki pályatársaiknak. Egy fiatal vidéki újságíró, mint a 21 éves Ady Endre Debrecenben, alig elképzelhető feladatmennyiség ellátásra volt kötelezve. „'Korán délelőtt felment a rendőrségre, végigérdeklődte az összes rendőrfogalmazókat, minden apróságot - tyúklopást, csendzavarást - szorgosan feljegyzett. Azután átsietett a törvényszékre, belekukkantott a tárgyalótermekbe, ajóismerős szolgáknál hirtelenében informálódott, s ha érdekesebb ügy volt soron, végighallgatta, jegyzeteket csinált. Ezután felszaladt a városházára, és kérdezősködött ott is, s ha történetesen ülésezett a városi tanács, beült húsz percre a tanácskozóterem sajtóasztalához, itt is feljegyzett egyetmást kövezetjavításról, gázvilágításról, fakitermelésről... Rögtön rá sietett be a szerkesztőségbe, ahol már bizton türelmetlenül várták, mert a nyomda kéziratra éhes...Ekkor aztán nekiesni az anyag feldolgozásának, gőzerővel szántani a sorokat, lélegzet, pihenés nélkül...Másfél órai hajszolt írás után kifogy a jegyzet, a lap negyed része még üres. Elő a fővárosi lapokkal... Némi igazítás a kiollózott cikkeken, s az újságíró elvégezte napi munkáját." [... ] Valóban nemegyszer teleírta a lapot a vezércikktől a szetkesztői üzenetekig. Emellett meg maradt ideje helyszíni riportra is, és csaknem minden este ott ült a színházban, hogy az előadásról kritikát írhasson. Színház után pedig az újságíró és színész cimborákkal töltötte az időt sokszor reggelig."

23 20 Ludovicus [Cenner Lajos]: A mai napisajtó. Magyar Szemle, 1895/4. január 27. 38. old. 21 Ludovicus: I. m., 2. sz. január, 13.14. old. 22 A 19-20. század fordulóján havi 100 forintos fizetése volt a riporternek egy átlagos napilapnál {Fővárosi Lapok), ahol a fizetések 100-200 forint között mozogtak (a kiugróan magas felelős szerkesztői fizetésen kívül), és ugyanennyi volt az „átlagos" riporternek egy nagy lapnál is, mint amilyen a Pesti Napló volt, míg egy Tábori Róbert rangúnak már 165 forint, ami a skála közepén helyezkedett el. MOL - Z - 1508, 3. cs. 380 i.sz.; Z-240,100, cs. 1772. i.sz. 23 Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája. Seneca, Bp., 1997. 29. old. Az idézetet Kardos László: A 21 éves Ady Endre című művéből vette (Gyoma, 1922).