A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép

kell gondolnunk. Az anarchisták tevékenysége ekkor lendült fel, és hol Olaszországban, Oroszországban, hol Svájcban, Franciaországban követtek el merényleteket. Az 1870-es évektől egyre mobilabbá vált a bűnözés. Ahogy Susan Sontag írja, „a fénykép hasznos eszközzé vált a modern államok kezében: az egyre mozgékonyabb lakosság felügyeletének és ellenőrzésének eszköze".

45 A nyomozás akkor ütközött még nagyobb nehézségekbe, amikor nem volt szó államhatárok átlépésétől, és viszonylag rövid idő alatt nagy távolságokat lehetett megtenni, mint például a Monarchiában. Innsbrucktól Lembetgig vagy Krakkótól Triesztig egyazon államban mindenfajta hátát és kontroll nélkül tudtak utazni. Veress Ferenc, a kiváló fényképész és szakíró némi élcccl írt a körözésekről 1883-ban. Nem tudhatjuk, hogy az ironikus hangnem a nyilvántattások hatástalanságára utal, vagy csupán játékosságot takar. „Ajánlhatjuk mindenekelőtt a felsőbb tendőri körök figyelmébe, hogy ha a gyilkosságok lajstroma igen növekszik, adja ki a parancsot, hog)' minden ember köteles saját arcképét saját bőrére lefényképeztetni s így bárki kövessen is el valami gonosztettet, arcképe megvan s így hiába szökik el. (...)"

46 Érdekes példa lehet a fényképes körözések felhívó jellegének hangsúlyvesztésére az a későbbi kísérlet, amit egy német napilap, a Berliner Morgenpost 1919. november 13-ai számában hirdettek meg. A szerkesztőség egyik tagjának személyleírását és 45 Sontag, Susan: I. m., 12. old. « Veress Ferenc: Fényképek az emberi bőrön (Reklám) (Fényképészeti Lapok 1883. 5.: 92-94. részlet) In: Fotografozásról. 58-59. old. fényképét az összes berlini hirdetőoszlopra kiragasztották, és felszólították az olvasóközönséget, hogy találja meg. Másnap közölték, hogy senki nem ismerte fel, pedig a legközpontibb helyeken sétált - a rendőrkapitányság előtt is -, bevásárolt, villamosozott, fodrászhoz ment. Egy hét múlva újra megismételték a kísérletet és csak ekkor „bukott le": egy 13 éves iskolás fiú ismerte fel, aki elnyerte a kitűzött díjat.

47 Szökni azonban mégsem volt könnyű, hiszen nemcsak a bűnözés vált mobilabbá, hanem a kamera is. Nyomozók hóna alatt gyanús könyvcsomagok lapultak, bennük elrejtett detektívkamerával. Gomblyukba bújtatott objektív figyelte a tettest, hogy egy megfelelő pillanatban a detektív - a kabátujjába vezetett exponáló zsinórt meghúzva - fényképezzen, és tetten érjen. A fényképezés felfedezése a rendőrség számára a bűntények rekonstrukciójának új lehetőségét kínálta, és részben forradalmasította a személyazonosítást is. Azonban már a kortársak reményei sem teljesültek hiánytalanul. Ezt az elégedetlenséget kísérletezések sora követi, végpontján a szivárványhártya analízisével, amely mintegy optikai ujjlenyomatként működik. Érdekes ellentétpárként jelenik meg előttünk a fényképész alakja és az írisz szkenner technológiája. Az előbbi a szeme elé emelte kameráját és „pillantása" egy bűntény megoldását vagy egy személy leleplezését szolgálhatta, az utóbbi nézőpontot váltott és szembefordult az embeti „pillantással". 17 A történet megjelent a form + zweck című internetes folyóiratban „Fünf Ebenen eines Augenblicks" címmel, www.formundzweck.com/ themen.php?A+Bestandteil