A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

sajtó a nemzeti küldetés teljesítésének hi­tében működött, amihez nem illett a szóra­koztató szándék. Bűnügyi hír legfeljebb úgy kaphatott helyet a Kossuth által szer­kesztett Pesti I/ír/ap-bim, ha annak politi­kai vetülete lehetett, illetve ha az a nyilvá­nosság körüli harc része volt. Úgy látszik, hogy a történelmi értékelés szerint jelen­téktelenebb, az eszmék terén konzervatív sajtó fontosabb szerepet játszott azoknak a hagyományoknak a megőrzésében, ame­lyek a sajtó mint szószék a hírlap, mint po­litikai harci eszköz helyett az olvasói ét­deklődést figyelő polgári sajtóhoz, majd a tömegsajtó kialakulásához vezettek. A Bu­dapestiHír/ap-ban az 1840-es évek közepén a színműíróként és költőként is alkotó Nagy Ignác már kifejezetten az olyan híre­ket gyűjtötte össze és írta meg Budapesti Hírharang elnevezésű rovatában, amelye­ket ma „bulvár híreknek" neveznénk. Al­kalmanként az eseményt közlő hír hátteré­nek megrajzolását is követte a későbbi lapszámokban, öntudatlanul, nem szándé­koltan, mégis mát többé-kevésbé riporteti­nek nevezhető munkát végezve. 1847. júli­us közepén jelentek meg ezek a hírei: „Júl. 9-én a Rókus-templom mögötti kő­halmaz közt egy levágott némberfejet ta­láltak, mely orvosok állítása szerint oly ügyesen van a nyakról lemetszve, hogy e műtétei bármely kitanult bakónak is be­csületére válhatnék. Testét a leggondosb kutatások dacára sem lehete föltalálni. E talált fejen a haj fekete, száj kicsin, s arc gömbölyű. A rendőrség nagy gonddal nyo­mozza e gyilkosság elkövetőit. • 11 Nagy Ignác: Budapesti Hírharang. Budapesti Hiradó, 1845. július 13.; 15.; 17.; 20. Azon lyányfejnek, melyről már emléke ­zénk, testét is meglelek a Józsefvárosban, s most közszemlére van kiállítva. Csinos ugyan, de a középosztály alsóbb részéhez tartozni látszik, s így nehezen azon h-i gyógyszeres lyánya, ki elveszett, vagyis el­orzott gyermekét hírlapok útján nyomozta. Azon lemetszett fejhez, melyről már két­szer tevénk említést, mégsem találtak holttestet; ha eleven fej nélküli testet ke­resne a hatóság, úgy alkalmasint igen sokat talált volna már. > Azon talált fejet, melyről már többször szóltunk, még egyszer meg kell említe­nünk. A nagyszerű eseményből csak pará­nyi egér lett. Egy otvosnövendék ugyanis két húszason vette azon fejet boncolás vé­gett egy kórházi szolgától, ki a közel kőra­kásba rejté a fejet, hogy este átadhassa, hol aztán játszó gyermekek találták meg, és ez lázítá fel a fél várost! Két húszas egy holt fejétt kevésnek látszik ugyan első tekintet­re, de mégis soknak kell azt mondanunk, mert van elég eleven fej, miknek párja sem ér két garast...". 11 A hírek útján történő szórakoztatás, en­nek minél sokoldalúbb hírlapi kiaknázása terén a 19. század közepi magyar sajtóban évtizedekig nem történt előrelépés. Az 1850-60-as évek hírlapjaiban nem találunk másféle és másként megfogalmazott hír­anyagot, mint az 1830-40-es évek lapjai­ban. Az ok kézenfekvő: a nemzeti történe­lem tragédiába fordulása 1849-ben, a nem­zeti politika kilátástalan helyzete a hírla­pok nemzeti politikai intézményként való

Next

/
Thumbnails
Contents