A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A LÁTHATÓ BŰN - ALBERTINI BÉLA: Az első magyar „szociofotó" album
lakáskérdésben Budapesten vannak. Volt alkalmam teszt venni egy éjjeli kirándulás alkalmával... {Felkiáltások jobb felől: No, no!) Nagyon kérném, hogy ezt az ügyet, amely azt hiszem sokkal komolyabb, mint az urak első pillanatra gondolják, méltóztassanak a törvényhozás házához való komolysággal fogadni. (Zaj.) Elnök: Kérdem a t. házat, hozzájárul-e ahhoz, hogy miután nem budapesti kérvények vannak tárgyalás alatt, a képviselő úr a budapesti lakásviszonyokról beszéljen? (Igenl) A ház ehhez hozzájárul. Huszár Károly (sárvári): Részt vettem egy ilyen éjjeli tanulmányúton, amelyben megtekintettük Budapest három nagy bérpalotáját, annak minden egyes helyiségét és bizony szörnyűséges állapotokat találtunk. Egyes szobákban, amelyek egy-két ember számára sem elég nagyok, 18-20 embert találtunk, különböző családokhoz tartozókat, különböző házasfeleket, legényeket, leányokat a legnagyobb rendetlenségben. Méhen t. képviselőház! Egy-egy olyan házban, ahol rendes körülmények között nem szabad többnek lenni 30-40 lakónál, 380 lakót találtunk. Horribilis bérösszegeket fizetnek, már a lakások főbérlői, úgyhogy a lakbér összes munkakeresetüknek mintegy 60 százalékát teszi ki, kénytelenek tehát a hiányzó bevételt, a házbért pótolni a náluk albérletben lakó[k], úgynevezett ágyrajárók kizsarolása révén. Egy-egy ilyen ágyrajáró keresményének szintén legnagyobb részét kénytelen fizetni, hogy éjjelre szállást kapjon. Akárhány ilyen kültelki lakás nincs szellőztetve heteken át, sőt az ágy sem, mert nappal az egyik partáj [ném., régies: lakó, bérlő - itt jegyezhető meg, hogy Huszár Bécs mellett, Nussdorfban született és Ausztriában kezdett iskolába járni, továbbá abban a korszakban a német etedetű kifejezések használata egyes társadalmi rétegekben általában is mindennapos volt - A. B.] hál azon az ágyon és éjjel ugyanazon az ágyon hál a másik partáj. Szóval, ki sem hűl az ágy. Borzasztó egészségügyi hátrányokkal jár ez, a kültelkeken a munkáshalandósági arány sokkal nagyobb, mint mondjuk a Belvárosban, vagy más kerületekben. Mindez pedig abból származik, mert ilyen tűthetetlen lakásviszonyok, lakásmizéria van a kültelkeken. A munkásság minden megkísérel, hogy a maga befolyásával és erejével segítsen a bajokon, de éppen vagyontalanságuk miatt nem nyúlhatnak az önsegély eszközeihez, tehát a városoknak és az állam kormányának kell segítségül jönni, hogy ezeken az állapotokon változtatni lehessen. (Helyeslésa baloldalon.) A művelt társadalom nem is tudja, hogy amikor egy előkelő divatáruházba bemennek, vagy női konfekció üzletben megtendelnek egy divatos báli ruhát, halvány sejtelmük sincs arról, hogy ezeket a báli ruhákat háziiparilag milyen egészségtelen, mindenféle bacilusokkal telt műhelyek-