A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - ALBERTINI BÉLA: Az első magyar „szociofotó" album

zást. Akiről, mint korábban is, most is pontosan tudható volt: zsidó származású, liberális felfogású, s bár azt jelenleg tényszerűen nem tudjuk, hogy szabadkőműves is volt-e, de annak írásos nyoma van, hogy már a századelőn pozitív módon értékelte a szabadkőműves szervezetek szociális (ingyentej, ingyenkenyér) akcióit. A Huszártól származó megbízásra Tábori, a Vasárnapi Újság-bein megjelent szocio-riportjában is utal. Ismét a korabeli viszonyok ismerete lehet perdöntő: ilyesmit valóságalap nélkül aligha lehetett volna állítani. E pillanatban a megbízásra tételes írásos bizonyítékot nem ismerünk. (A Magyar Országos Levéltárban őrzött félhivatalos Huszár-levelek között sincs erre vonatkozó nyom.) Lehet, hogy egyszer még felbukkan egy idevágó hiteles dokumentum, de az is elképzelhető, hogy csak szóbeli (telefonos) megbízás történt annak idején. Ezek voltak a Tábori által készített 1920-as szociofotó „album" előzményei, alapjai. (Az Egy halálraítélt ország... című munkáról és pár fényképéről már esett szó korábban a Budapesti Negyed hasábjain, a teljes bemutatásra azonban itt kerül sor.) A kiadvány egyértelműen „a külföld" számára készült: a borítón szereplő magyar nyelvű cím - Egy halálraítélt ország borzalmaiból razzia a budapesti nyomortanyákon - az angol nyelvű {From the Horrors of a Country Condemned to Death Inspection-Tour Through the Misers' of Budapest) cím után következik. A füzetben az első borítóbelsőn lévő bevezető angol nyelvű szövege ( What the dwellings of the distressed revealed! — Amitől a nyomofgók lakhelyei árulkodnak) után a tizenhat képes oldalon a fényképek mellett angol, francia és olasz nyelvű kommentárok, képmagyarázatok szerepelnek, a borító hátsó belső oldalán lévő szöveg (// farewellin tears- Könnyes zárszó) nyelve angol, a borító hátsó külső felén a kiadó neve és a kiadás helye szerepel: KULTÚRA Budapest. (A Kultúra Könyvkiadó Rt. 1917-ben jött létre, az Athenaeum és a Franklin Társulat közös tulajdona volt.) Könyvészeti érdekesség, hogy Kozocsa Sándor munkája, a Magyar könyvészet 1911-1920. (Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1942.) Tábori munkájának megjelenését 1919-re teszi. (423. old.) Ez azért nem lehet helytálló, mert az Egy halálraítélt ország... bevezetésében arról esik szó, hogy Huszár Károly az amerikai metodista küldöttség látogatása után intézett segélykérő felhívást az ország lakosságához a nyomorgók megsegítésére, ez a delegáció pedig, mint fentebb már láttuk, 1920. január 16-án járt Huszár vezetésével a budapesti nyomottanyákon. A bevezető drámai indítású. „A megcsonkított Magyarország, amelyet egykor tejjel-mézzel folyó országként emlegettek, mára csupán kifosztott romhalmaz, amely testben és lélekben egyaránt nyomorog. A gyönyörű fekvéséről és vidám mozgalmasságáról híres fővárost munkanélküli, éhező emberek százezrei lakják." (Varga Katalin fordítása.) Budapest szenvedései között a szerző a háború és „a két forradalom szörnyűségei" mellett a bolsevik időket és a román megszállást sorolja a jelenlegi rettenetes állapot okai közé. Idézi Fluszát segélykérő felhívását, aki a szemleútján szerzett nyomorúság-benyomásait sorolta fel, s megismétli a jobb sorban élőknek címzett segítségkétését. A tizenhat fényképből több láthatóan beállított jelenetet örökít meg. Tábori ez-