A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

HÍREK ES RÉMHÍREK - BUZINKAY GÉZA: A bűnügyi hír, a riporter és a rendőr

se, amelyek rendőrségi ügyek voltak (vagy lehettek volna), kezdettől fogva a hírlapok t ( ) rz

sanyagához tartoz ta k. M egjelenésük módjának alakulására nézve álljon itt néhány jellemző példa. Az első a Bécsben kiadott Magyar Hírmondó 1793. évfolyamából származik: „Anekdotás Újság. Posonyi újj Anekdota. El megy a' napokban egy piperés Asszony-személy a' játék-néző helybe, 's bé ül nagy fittyre magánosan egy Lózséba. Mind addig páratlan nézője vala ő Dámasága a'játéknak, míg egy ide 's tova tekingető Gavallérnak szemébe nem tünt. Hogy c' történik: nossza bizon mindjárt farkas szemet kezdenek nézni egymással; azután pedig, kéttség kívül katsiugattak is, mert elég a' hozzá, hogy tsak hirtelen el-tün a' Gavallér előbbi helyéről, 's fel-lopja magát a' Lózséba. - A'millyen mézes mázos beszédekkel folyt a' Legény' mosolygó szájából a' maga ajánlása: szintén ollyanokkal fogadta el azt, 's tettzetősködött vissza, vigyorogva a ' tzifra Nimfa. Vége lévén a' játéknak, kísérőül ajánlja magát a' Gavallér. A' Leány jól értvén a' gyújtogatás' mesterségéhez, a' maga érdemetlcnségét, 's szállása' mcsszelétét kezdi emlegetni; 's kéri a' Gavallért, hogy ne alkalmatlankodna magának, a' kisérés' fáradságával. A' Legény még inkább neki hevesedett, ezen nem-hivó tsalfa hívásra; 's már ekkor kész lett volna operenlzián is túl repülni azon szárnyakon, mellycket fűzött neki az a' beste karafi szárnyas kis Gyermek (Kupidó). Karjára veszi tehát a' Nimfát, 's viszi olly örömmel, mint hajdan Paris, lőport Helénáját. - Midőn a' Miserikordiánusok' (Könyörületes Rend') Klastromához értek volna: elő vesz a' Leány egy y Magyar Hírmondó, 1793. január 13. 57-59. old. pikszist, 's kinállya belőle a'Vezetőjét. Ez, kész módisággal nyúl a' pikszisbe, 's szívja édesdeden a' képzeltt jó-féle tobák helyett, a' tsalárd Sirennek álom-hozó porát. Alig mennek két lépést, hát már operált (dolgozott) a' por; mert el szenderedik álltában a' Gavallér, 's el hanyatlik. E' kellett a' Sirennek: mindjárt neki áll az cl-altatott Legény' zsebjeinek; 's magához vévén, a' mi pénzt talált azokban, az órával együtt, úgy el-tünt, valamint a' tengeri Sireuek a' mélly víz' öbleiben. - Fcleszmélődik kevés idő-vártatva a' Legény, 's látja, hogy koránt sem pihés ágyon nyújtódzott; és hogy nem tsak társ, hanem pénz és óra nélkül is maradtt. - Nem mind arany az, a' mi arany módra csillámlik. Nem is mind nagy, és nemes érzékenységű Dáma az, a' kit annak mutat a' külső szin. - Boldog, ki a' más kárán tanúihat! - Diód." Az eset bemutatása, elmesélése jellemzően a felvilágosodás korának szülötte. Hangsúlyos benne az erkölcsi tanulságot levonó nevelő szándék, a bűneset leírása pedig határozottan irodalmi igényű. Nem sokkal később, 181 l-ben már a jóval későbbi tömegsajtóra jellemző hírre lehetett bukkanni a Hazai Tudósítások című hírlapban. Itt a hír nem irodalmi alapanyag és erkölcsnevelési ürügy, hanem az esemény önmagában lett közlésre érdemes. Pontosabban megfogalmazva: a közönséges, sajátosság nélküli eseményt a hír megfogalmazása, a jelzők használata teszi a sajtóban megjelentethető hírré, azaz egyedivé. „Rettenetes történet rémítette el az emberiségből ki nem vetkezett szíveket kezdődik a hír. - Mert valamely magános szobában lakó leányzó önnön lakásán meg-