A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozási a „Híd-avatás" alakjai
Mind a jelenség okait kutatva, mind a társadalom morális állagmegóvásának szándékából eredően a korabeli hazai gyér publicisztikai irodalom - a jelenkoti irányultságtól eltérően - igen nagy súlyt helyezett az egyén felelősségét hangsúlyozó etikai 81 szempontokra. Ez a szemléletmód lényegében a ballada szerzőjének implicit vélekedésével is egybevág, amelyet Arany még közvetlenebb formában nyilván csak a költemény művészi hatásának lerombolása árán érzékeltethetett volna. A madáchi mű londoni végjelenetéhez több szempontból is hasonlító tabló „Iózetei" - néhány kivételtől eltekintve - szintén morális fogyatékosságaiknál fogva válnak vesztesekké. 82 Jóllehet Atany a tizennégy életunt közül csak kétszer (félrelépett jegyes, becstelenné vált egyén) jelöl meg a kanti értelemben vett immorális cselekvés folytán bekövetkező feloldhatatlan belső lelki konfliktust, ám a többi tíz eset is etikátlanság következménye. Fontos körülmény azonban, hogy a végzetes eredőjű negatív hatás ez utóbbiaknál kívülről érkezik. A külvilággal bonyolított veszélyes, egyenlőtlen játszmák és interakciók veszteseiként szenvedik el a résztvevők a szinte beprogramozott végső vereséget. A balladában hat anyagi természetű, öt érzelmi motivációkon nyugvó és három szoros értelemben vett „etikai" hátterű végzetes lépést elkövető szerencsétlen víziója jelenik meg. A kép tehát nagyjából tablószerű, az alapmotivációk tekintetében kiegyensúlyozottságra törekvő. Am a sí A hivatkozottakon kívül ld. még: Séda Ernő: I. m,; Németh Antal : Az öngyilkosságról. Esztergom [É. n.]. társadalomkritikai, moralizáló attitűd nem homályosítja el, hanem csak még jobban hangsúlyozza a költő azon szándékát, hogy mindezen külső meghatározottságokat egyéni „jellemhibák" felvillantásán keresztül tárja elénk. A felvonultatott figurák többsége egy új, kihívó világ kényszerű játékainak morális csapdáiban vergődő, ám főként maga ellen vétő „vesztes játékos". 1877 önpusztításának valósága - legalábbis a 39 motivációt is sejtető esetet véve alapul - ettől bizonyos mértékig eltérő. Jóllehet Arany nem mellőzi versében a tisztán érzelmi okokat, a korabeli valóságban ennek a tényezőnek sokkal nagyobb szerepe volt az élet elutasításában. 16 ízben jelölhetünk meg ugyanis többnyire párkapcsolati konfliktusokból származó ilyen típusú eredőket. A nem házasok esetében természetesen gyakrabban találkozunk az érzelmi kötődés hullámzásából fakadó, változatos élethelyzetekben megnyilvánuló, tisztán indulati hátterű cselekedetekkel. A házaspárok belső konfliktusait viszont nem ritkán a hirtelen válságossá, kilátástalanná váló anyagi helyzet feletti elkeseredés színezi. A becstelenség miatti önértékelési konfliktus esetét Arany csak egyszer említi, ám az élet valósága - főként konkrét bűncselekmények következményeivel összefüggésben - ennél gyakrabban okozott ekkoriban ttagédiát. Prózaibbak és nyomorúságosabbak voltak a tisztán anyagiak folytán történt halálba menekülés napi esetei és körülményei. A balladában 82 A két ábrázolásmód hasonlóságára Lengyel Miklós hívta fel a figyelmet: Lengyel Miklós: I. m., 315-316. old.
