Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

TULI ANDREA: A zöld színpad

resztül a kocsitakaróig minden megtalálható, és „mely kiváló izlésű czég finom divatczikkeit ha magunkra öltjük, nyugodtan jelenhetünk meg a versenytéren" 29

. Sőt elmondható, hogy a lóverseny bizonyos mértékben irányította a divatot. A legnagyobb pesti díj, a Király-díj napján ugyanis a férfiaknak redingotban és cilinderben illett megjelenni, a hölgyek pedig ekkor mutatták be a nagyközönségnek új ruháikat. Mivel később a Király-díj az egész város ünnepélye lett, az arisztokrata hölgyekegy másik napot szemeltek ki az új divat bemutatására, a Kanca-díj napját. Lóversenykor a publikum a legdíszesebb ruháját öltötte magára, mintha bálba készülne. Nem véletlenül írta Krúdy, hogy „a lóverseny olyan ékessége volt a városnak, mint a kislánynak az első hosszú ruha A lóversenypálya az uralkodó és az arisztokrácia személyes érintkezéseinek színtere is volt. A királyi család tagjai szívesen vegyültek a mágnások közé és csevegtek velük. Ok pedig ápolták az udvarhoz fűződő kapcsolataikat. A versenyek az udvar számára reprezentációs lehetőséget is kínáltak: a látogatóba érkező rokonokat, más országok uralkodóit rendszerint kivitték a turfra. A Budapesti Hírlap írta 1907. május 14-én: „Az udvari páholytól kezdve, a melyben József királyi herceg egész családjával foglalt helyet, a forintos helyet megtöltötte az előkelő, jobbára hölgyközönség. A mágnáspáholy környékét egészen elfoglalta a teljes számban megjelent arisztokrácia, odább közéletünk kitűnőségei voltak kénytelenek meghódolni a tömeg erejének és a totalisatőr felé tolongó emberáradat ellenállhatatlanul vitte őket magával. A divat krónikása egész kötetet írhatna a toalettekről, a melyek tegnap bemutatásra kerültek, jámbor poétalelkek pedig egész életükre elegendő inspirációt meríthettek a bűbájos arcokból, a melyeknek halványabb vagy élénkebb árnyalatot adtak a fehér és piros napernyők. Szóval tegnap lóverseny nélkül is a versenytér lett volna Budapest legélvezetesebb helye." Az újságok minden apró részletre ügyelő beszámolója révén a lóversenyek, mint a színházi események, átlépték a fővárosok térbeli korlátait, és egyfajta virtuális közönségre is szert tettek. Akik személyesen nem voltak jelen, a sajtóból mégis mindent nyomon követhettek. A versenyek a társas élet gócpontjai voltak. A Vadász- és Versenylap versenytudósításaiban a sportriporterek a versenyeredmények mellett szinte ugyanakkora hangsúlyt helyeztek a tribünök közönségének ismertetésére, mintha valamely sokat forgatott lap társasági rovatát olvasnánk. Példaként álljon itt az 1870-es pesti tavaszi meeting harmadik napjáról szóló riport. E szerint tenyésztőink és „sportsmaneink" az ország és Európa minden részéről, Angliából, Franciaországból és Olaszországból mind összegyűltek a rákosi gyepen, név szerint: gr. Batthyányi István és László, gr. Festetich Géza és Andor, gr. Sztáray János és Béla, gr. Waldstein János, gr. Károlyi György, Gyula, Victor, Pista és Tibor, gr. Szapáry Antal, Iván, Imre és Gyula, b. Wenckheim Béla, gr. Wenckheim Rudolf, ifj. b. Wenkheim Czindery Béla, ifj. gr. Nádasdy Ferenc, gr. Keglevich Béla, Tisza László, b. Wesselényi József, gr. Stubenberg 29 Vadász- és Versenylap, 1901/ 5 30 Krúdy - Pálmai, i. m., 23, old.