Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KERÉNYI FERENC: A színház mint társaséleti színtér

rabban kényelmi szempontok igazgatták az átépítéseket, 1882-ben az előző évi bécsi tűzkatasztrófa, a Ringtheater égése váltotta ki a nézőtér további átalakítását: ennek hatására az 1700 körüli befogadóképesség (felszámolva ezúttal a földszinti állóhelyek drámai előadásokat zavaró, sétáló publikumát) 849 főre csökkent, ami drámai előadásokon (esetente négyszer) 50 zenekari székkel volt bővíthető

33 Paulay Ede, az 1878 és 1894 közötti igazgató sikerrel alkalmazott népszínházi módszereket is: a villanyvilágítás bevezetésével új látványhatásokat ért el irodalmi értékű szövegek, drámai költemények színrevitelekor, háziszerzőként foglalkoztatta a vígjátékíró Csiky Gergelyt, a Verne-dramatizálásokkal Jókai Mór regényeinek színpadi változatát (Az aranyember, 1884; Fekete gyémántok, 1885) szegezte szembe. Előadásait, a készletgazdálkodó szcenika ellenére, az uralkodó divat, a színpadi historizmus, a meiningenizmus szellemében és gyakorlatával tette vonzóvá (a mintát adó meiningeni társulat a Gyapjú utcában vendégszerepelt, három ízben is), s bár sikereit bérletesei miatt nem „tudta en suite" játszani, a sikereket sűrítette. (Az ember tragédiája 1883. szeptember 21. és 1886. december 25. között már 50 előadást étt meg.) így elérte, hogy a Nemzeti Színház az Operaház megnyitása (1884) után három-négy évaddal stabilizálódott, a Gyapjú utcai német színház leégését (1889) követően pedig törzsközönsége gyarapodott is, elsősorban a 33 Iratok a Nemzeti Színház történetéhez.. Szerk. Pukánszkyné Kádár Jolán. Bp., 1938. 565. old. (A Nemzeti Színház százéves története II.) 34 Iratok a Nemzeti Színház történetéhez. Szerk. Pukánszkyné Kádár Jolán. Bp., 1938, 565. old. (A Nagykörút vonala által határolt belső kerületekből.

34 Hosszabb távon az eleve ideiglenesnek épült Nemzeti azonban vesztésre állt, hiszen „az operaház fénye, sőt még a népszínház díszes nézőtere mellett is a nemzeti színház kopott, sötét, színehagyott nézőtere nem hat valami hivogatólag a közönségre..."

35 Ezért már 1893-tól (a közeledő millenniumra tekintettel) napirendre került egy új Nemzeti Színház építése. Az 1884-ben megnyílt Magyar Királyi Operaház az udvari színházak modelljét követte; a jelző financiális, építészeti és közönségviszonyait tekintve egyaránt igaz. Belvárosi helyen épült (részben az egykor Hermina téri, kültelki színház helyén), a főváros Sugár útján. 1220 fős befogadóképessége majdnem egyenlő arányban oszlott meg a földszint, a III. emelet és a páholysorok között. A társadalmi életet az annak idején Széchenyi István által igényelt „sok bájos tejtekhely", számos társalgó tette lehetővé. A magyar arisztokrácia élt is ezzel a későn kapott nyilvánossági lehetőséggel. Pontosan ismerjük az első 25 év páholy- és földszinti támlásszék-bérleteseinck névsorát. Egybevetve a Nemzeti Színház 15 esztendő előtti, hasonló névsorával, a páholybérlő családok nevei csaknem azonosak. A legelőkelőbb helyeken (a földszinti páholyokban és a földszinti első, úgynevezett, kaszinói sorban) változatlanul a Széchenyi, Karácsonyi, Andrássy, Szápáry, Csekonics, Bethlen stb. grófok, a Révay, Bornemisza stb. bárók foglaltak helyet. „A kaszinói bérNemzeti Színház százéves története II.) 35 Iratok a Nemzeti Színház történetéhez, szerk. Pukánszkyné Kádár Jolán. Bp., 1938. 600. old. (A Nemzeti Színház százéves története II.)