Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KERÉNYI FERENC: A színház mint társaséleti színtér
iránt érdeklődött. Vasárnaponként és vásár idején a népszínművek és vígjátékok mellett színre kerülhetett a nemzeti opera {HunyadiLászló), sőt a nemzeti dráma státusába lépett Bánk bán is. A nézőtér némi átalakításokkal kényelmesebbé vált (befogadóképessége ezúttal körül-belül 2000 főre csökkent), egyre ritkábbak lettek a színházlátogatás polgári normáit sértő devianciák. A mindinkább szakosodott üzemként működő Nemzetiben a jeles napok (a Bánk bán felújítása, vásári vasárnapi előadása és a Hunyadi László szintén vásári vasárnapi előadása) már megelőzték a feudális nyilvánosság ünnepét, István nádor első, 1847. augusztus 31-ei látogatását. A fizető nézőszám négy alkalommal 1823, 1899, 1798, illetve 1711 volt. 17 1846-ban már arról cikkeztek, hogy a két társulatnak - közönsége arányában - színházat kellene cserélnie, így a Német Színház 1847. február 2-ai leégése csak pontot tett egy folyamat végére. (A történelem fintora, hogy az újvásártéri - Erzsébet téri - szükségszínházat, az Interimtheatert éppen Hentzi ágyúi rombolták le, 1849. május 13-án.) A Bánk bán 1848. március 15-ei előadása jelképesnek tekinthető. „A közönség kivánatáta" kitűzött produkció félbeszakadt, és a Budáról jövő, beözönlő tömeg maga szerkesztett műsort: a Hunyadi László híres kórusából, népszínmű-dalokból, a Himnusz és a Szózat zenéjéből (mindkettő a Nemzeti Színház pályázatára készült) - mindabból, ami igazolhatta Jókai Mór megállapítását: „Ez intézet tíz év alatt többet tett Pest magyarítására, mint valamennyi municipium... 1,18 A forradalom és a szabadságharc alatt azonban a politikai, majd katonai események, tehát ismét külső tényezők irányították a nézőtér létszámát és hangulatát, amíg a korábbi években már (mint láttuk) jobbára belső motiválás, a műsor érvényesült. A publikumot elvonó hatások mellett új közönség is jelentkezett: az országgyűlés képviselői (a felső- és a képviselőház együttesen mint egy félezer főt számlált), majd 1848 októbere és decembere között az átvonuló honvédség. A képviselőknek ritkán volt esti elfoglaltságuk, a helyzet bizonytalansága miatt azonban a napi jegyváltók számát és a földszint, valamint a zártszékek látogatottságát növelték. Egyértelműen szórakozni akartak: az operák és a vígjátékok előadásait preferálták, sőt, amint azt gr. Gyulay Lajos Hunyad megyei követ naplója bizonyítja, ezek számát kevesellték is, hiszen: „Szociális élet nincs Pesten, minden ember töprenkedik, aggódik, az egy színház az, hol egybejő a közönség." (1848. november 29-ei bejegyzés) 19 . Ugyanő az Interimtheaterbe is ellátogatott: „... meggyőződtem felőle, mennyivel alábbvaló a magyarnál. Rossz az orchestrum, rosszak az énekesek, és unalmas a publikum." (1848. augusztus 26-i bejegyzés). 20 A katonaközönség ugyanakkor kedvezményesen látogathatta a Nemzeti Színi7 Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és közönsége (1845-1848). ItK 1980. 428-444. is Jókai Mór összes művei. Kritikai kiadás. Cikkek és beszédek II. 1848, kiad. Szekeres László, Bp., 1967. 253. old. ig Gyulay Lajos naplói 1848-1849, l-ll. s. a. r. V. András János - Csetri Elek - Miskolczy Ambrus, Bp., 2003. 208. old. 20 Gyulay Lajos naplói 1848-1849, l-ll. s. a. r. V. András János - Csetri Elek - Miskolczy Ambrus, Bp., 2003.131. old.
