Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KERÉNYI FERENC: A színház mint társaséleti színtér

(hétköznapi és színházi) életének, hogy közöttük télen, a hajóhíd kiszedése után a kapcsolat megszakadt, a közlekedés csó­nakban vagy a befagyott Duna jegén tör­ténhetett. A helyzet, amelyet csak a Lánc­híd megnyitása orvosolt a 19. század köze­pén, közönségtörténeti szempontból azt jelentette, hogy a Várszínház telente el­vesztette pesti publikumának zömét, a kormányszéki tisztviselők és a budai polgá­rok pedig átmenetileg nélkülözték a látvá­nyos szcenikájú előadásokat, mivel II. Jó­zsef az ehhez szükséges technika beépí­tését a Várszínházban megtiltotta. Az első magyar színtársulat azonban megpróbálta közönségét ebben az organi­kusan fejlődött (ha tetszik: „alulról építke­ző") struktúrában „felülről" is biztosítani: 1790. évi két bemutatkozó előadásuk, az 1792-vel induló rendszeres játszás egy­aránt a Budára összehívott országgyűlés vé­dőernyőjére számított, mint ahogyan 1807-ben is a diéta itteni tevékenységétől várták jogi maradandósításukat és közönsé­güket egyaránt. Mivel azonban (Pest vár­megye segélyezése, a vármegyék jelképes páholybérletei ellenére) az országgyűlésen kívül a Rondella és a Reischl-ház látoga­tottsága a magyar előadásokon 20 százalék körüli volt 6 , 1796-os bukásuk szükségsze­rűnek tekinthető. A francia forradalom hatása és az ellene folytatott háború nem hagyta érintetlenül a pest-budai nézőtereket sem. 1791 nyarán a német társulat színre vitte a Bastille ost­romát. Július 26-án maga az uralkodó utasí­totta az alkancellárt, hogy újbóli előadás 6 Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól. Századok 1974. 423-435. old. esetén a színházat be kell zárni, együtt az igazgató felelősségre vonásával; Sándor Li­pót nádor pedig levélben mentegetőzött. A magyar jakobinusok perében a tanúként ki­hallgatott Szén Károly türjei kasznár elis­merte, hogy az előző télen, a pesti színház­ban örömmel hallgatta August Kotzebue A nap szüze című, egyébként a spanyol hódí­tás idején és Peruban játszódó, egzotikus érzékenyjátékában a következő szavakat: „Öljétek meg a papokat, öljétek meg a kirá­lyokat!"-sőt, ezt el is mesélte. Németh Já­nos ügyész Sehy Ferenc színész elleni vád­irata szerint a népszerű művészre éppen a tömegbefolyás érdekében volt szükségük az összeesküvőknek. Sehyt, a mozgalom egyik besúgóját felmentették, sőt a kivég­zések estéjén, 1795. május 20-án már fel is léphetett. A közönség, amely nem tudott szerepéről, riadó tapssal fogadta: ez volt a mozgalom melletti egyetlen nyilvános ro­konszenv-megnyilvánulás. 7 1796-ban a sza­badszájú, rögtönzésre mindig hajlamos Kreutzer-Theater működését ideiglenesen szüneteltették. A színházi kultúraközvetítő szerepet játszó Bécs és Pest-Buda színházi életét el­sősorban az különböztette meg, hogy a csá­szárvárosban a két udvari teátrum mellett három kültelki játékszín is működött, mar­káns és kiszámítható műsorprofillal, ennek megfelelően tagozódott közönséggel. A kettős városban viszont a kisebb és osztat­lanabb publikum egyazon színtársulat tag­jaitól (legfeljebb több játszóhelyen) várta el valamennyi színházi igénye kielégítését. A helyzet 1812, a pesti Német Színház 7 Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai Nil., Bp., [1952-] 1957.155-156., 672., 274. old.

Next

/
Thumbnails
Contents