Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KERÉNYI FERENC: A színház mint társaséleti színtér
zőterét, II. József egyesítette a két város, Pest és Buda színügyét. Ezzel viszont (akarva-nem akatva) alárendelte eredeti, a felvilágosodott abszolutizmus színházpolitikáját reprezentáló elképzelését a színház mindenkori alapfunkciójának, a szórakoztatásnak. A 18. század utolsó évtizedére ugyanis a még kisvárosias Pest-Budán (a két város együttes lakossága 1787-ben alig haladta meg az ötveneztet) kialakultak a színházlátogatás Bécset követő lehetőségei. Pesten 1774 óta működött az egykori pesti városfal déli körbástyájából, a Rondellából átalakított szükségszínház; 18 páholyával, 49 zártszékével, földszinti ülő- és álló-, valamint karzati állóhelyeivel mintegy 500 nézőt fogadhatott egyszerre. Nagyjából ugyanennyi volt a befogadóképessége Buda fűthetetlen nyári deszkaszínházának. Az építtetőjéről Reischl-háznak nevezett, pajtaszerű épület etedetileg a télre szétszedett hajóhíd elemeinek tárolására szolgált (1784-től a század végéig működött). Pesten a Váci-kapu környékén (a mai Vörösmarty tér helyén) állt a márciustól novemberig működtetett Pester Sommer- theater, közönségére is utaló nevén a „krajcáros komédia" (Kreutzet-Theater, 1794-1804), Bécs kültelki színházainak hazai megfelelője; a Harlekin német alakváltozatának, a Kasperlnek otthona, aki a címről ismert 388 előadás 40 százalékának volt főszereplője. Osi tréfáit, valamint a műsoron nagy számmal szerepelt balettek és pantomimek cselekményét nyelvi és műveltségi kritériumok nélkül mindenki érthette; az általában egyórás produkciót délután 3-tól este 10-ig 5-6 alkalommal ismételték. Végül 1782 és 1796 között állatviadal is működött itt. A Bazilika helyén állt, 2000 személyes aréna a két város legnagyobb tömegszórakoztató intézménye volt, amelyet nemesi és hölgyközönség is látogatott (Gvadányi József is „elvitte" ide peleskei nótáriusát) - annak ellenére, hogy véres balesetek, sőt halálesetek is előfotdultak, a sajtó pedig betiltását sürgette mint a felvilágosodott korhoz méltatlan szórakoztatást, hiszen (a Hadi és Más Nevezetes Történetek szavaival élve) „a szivet érzéketleníti, keményíti és vadítja". 3 II. József színházi nevelőptogramja igen hamar csődöt mondott: 1789-ben (húsvéttól az év végéig) a 119 budai és 170 pesti előadáson megfordult 205 játékdarab közül 67 volt a vígjátékok, 42 a balettek, 32 az énekesjátékok és 4 a pantomimek száma (70 százalék) 4 . A magyar nyelv művelésének, a hazai történelem dramatizálásának és az erkölcs nemesítésének szándékával indult magvat hivatásos színészet 1790-től elhatárolódhatott ugyan a krajcáros komédiától vagy az állathecctől, de nem függetleníthette magát a gazdasági érdekek mozgatta, szerződésekben szabályozott, a színházlátogatási szokásokat kialakító szisztémától. 1789 és 1812 közt, a nagy pesti Német Színház megnyitásáig kedd-csütörtök-szombat volt a játszási nap Pesten, szerda és péntek Budán; vasárnap mindkét helyen játszottak, míg a hétfőket a bérletszünetben tartott bemutatóknak tartották fenn. Minden második előadás énekesjáték (Singspiel) volt. 2 Belitska-Scholtz, Hedvig - Somorjai, Olga: Das Kreutzer-Theater in Pest (1794-1804). Wien, 1988. 21. old. 3 Színházi hírek 1780-1803. Összeáll. Wellmann Nóra, Bp., 1982. 67. old. (Színháztörténeti Könyvtár 13. Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. Bp., 1914. 43. old. (Német philológiai dolgozatok XII.)
