Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SALY NOÉMI: „Ide minden rangú ember és mindkét nem eljöhet..."

reményét, amiből jó esetben a konyhára is I • 29 jutott valami. A férfiak morgása végül is csak annyiban volt eredményes, hogy a közvélemény elméletben rossz szemmel nézte azt a gyakorlatot, amelyet az arisztokráciához, illetve a nagypolgárság legfelső rétegéhez tattozó, inkább cukrászda-párti hölgyek kivételével mindenki folytatott, s amely — főként a századfordulóra megépülő, elegáns, vonzó körúti üzletekben-férfiszemmel nézve elképesztő méreteket öltött. Gerő Ödön, aki 1891-ben járta végig Budapestet, felháborodottan tiltakozik a kávéházi nőinvázió ellen, írásából kiderül, hogy a jelenség többé-kevésbé minden városrészre jellemző, de a terézvárosi asszonyok egyenest törzsasztalt tartanak fenn, ahová gyerekeiket is magukkal viszik.

30 Ugyanezért háborog Agai Adolf is, aki szerint ez „se nem keleti, se nem nyugati, hanem tisztán budapesti szokás. Amit Bécsben, Berlinben tapasztaltam e részt, messze marad el attól a táborozástól, melyben a budapesti asszonyok találkoznak hosszú trécselésre a télen jól fűtött ékes teremben, nyáron a gyalogút felét elfoglaló u. n. kerti helyiségben, melynek borostyánbokrai között s ponyvái alatt 31 vigan csörgedez a pletyka." Ezután ismertet egy kis történetet, mely szerint magas társadalmi rangú, idős ismerősével botorul letelepedett egy „foglalt" női asztalhoz, ahonnét azután a „jogos tulajdonos" barátnőivel együtt látványosan 29 In Konrádyné Gálos Magda (szerk.):/l Newyorktóla Hungáriáig. Bp., 1965. 64-65. old. 30 Viharos [Gerő 0óöri]:Az én fővárosom. Bp., 1891. 46. old. A pesti kiskölyök a századfordulón nemcsak hogy kávéházban nevelkedett, de olykor ott is fogant, kiszekírozta. „Persze, hogy nem úriasszonyok valának a mi jól fegyelmezett női támadóink ám ez a kicsi vázlat... mégis bizonyít a kávéházi hölgylátogatásnak épp oly ' ' • 5)32 fonák, mint ízléstelen szokása ellen zárja teátrálisan a szerző. Az „ízléstelen szokás" mértékéről Krúdy is tudósít: „A cikóriaszagú New York kávéházban... vasárnap délután az Erzsébet körúti kövér asszonyságok miatt úgysem kapni üres asztalt... Hogy miért járnak a nők kávéházba? Egyfelől ugyanazért, amiért a férfiak: az ingyen világosság, fűtés, újságok kedvéért; barátnőkkel találkozni (amire az otthon esetleg alkalmatlan volt vagy annak ítélték); de azért is, mert - mint Kóbor Tamás 1892-93-ban írott kávéházi cikksorozatának utolsó részében, amely a „Női termek" címet viseli, dohogva bár, de pontosan megfogalmazza -: „A legkényelmesebb és legolcsóbb érintkezési fotma... a kávéházi uzsonna. Ott a hölgyek találkoznak, egyik sem vendége a másiknak, a látogatást nem kell visszaadni, az uzsonna költségeit ki-ki a maga személyére viseli csak. így verődnek össze azok a sajátságos női törzsasztal-társaságok, amelyek nyári délutánokon az Andrássy út aszfaltját lepik el mindig ugyanabban a csoportosulásban, és folytatják azt a beszélgetést fagylalt és jegeskávé mellett, amelyet nagyanyáiknak az ő egyszerű, tiszta nappalijukban kezdtek meg illatos, saját maguk főzte kávéjok mellett, melyet barátnőiknek jószívvel szolgáltak föl." mi több: volt rá példa, hogy ott is született... 31 Porzó [Ágai Adolf]: Utazás Pestről - Budapestre. 2. kiadás. Bp., 1909. 238. old. 32 U.o. 239. old. 33 Krúdy: Ady Endre éjszakái, Bp., 1989. 88. old.