Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SALY NOÉMI: „Ide minden rangú ember és mindkét nem eljöhet..."

Pulszky Garibaldi, a kassa-oderbergi vasút igazgatója [...] Fráter Lóránd huszárkapitány [a magyarnóta-szerző], Zemplény Tivadar festőművész, Horvay János szobrászművész, néhány orvos, földbirtokos és háztulajdonos. [Az asztaltársaság] célja volt az alapszabályok szetint »a jó levegőben a tagok testi és lelki gyönyörködtetése.«" A Czárán és Környéke egyik 1911 -es száma közölte Czárán téli menetrendjét, amelyet érdemes ideiktatnunk. indul a Reáltanoda-utcából, lakásáról Érkezik a Belvárosi Kávéházba Indul a Belvárosi Kávéházból Érkezik a Corsóra Érkezik a Kovács-vendéglőbe Indul a Kovács-vendéglőből Érkezik a Belvárosi Kávéházba Indul a Belvárosi Kávéházból Érkezik a Reá/tanoda-utcába, lakására d. u. 4.12-kor 4. IS- " 7.05- " 7.10- " 1.38- " 8.20- " 8.22- " 11.15- " 11.22- " „A kávéházi tartózkodás ideje a »menetrend« szerint összesen 6 óra, amit egy rövid séta és a másutt elköltött vacsora szakít meg. Tekintettel arra, hogy a főügyész úr nyilván ebédelt is valahol, amire megint csak kellett legalább egy órányi idő, azt állapíthatjuk meg, hogy csaknem annyi időt töltött beszélgetéssel a kávéházban, mint amennyi a munkaideje lehetett. Ha feltételezzük is, hogy az asztaltársaság más tagjai - például a nős emberek - nem ültek ott se minden nap, se minden alkalommal ilyen hosszú ideig, az mindenképpen nyilvánvaló, hogy egy - akár kötött munkaidőben dolgozó - értelmiségi életében kiemelten fontos szerepe volt a kávéházi tartózkodásnak és társas életnek, és erre más tevékenységekhez képest sok időt szántak" összegzi helytállóan Kovács Réka.

22 Tegyük hozzá mindehhez, hogy a budapesti embernek nem egyetlen törzshelye volt. Járt a lakásához közel esők valamelyikébe, kollégáival a munkahelye vonzáskörzetében lévőkbe vagy egy szakmai törzskávéházba; ha barátaival akart találkozni, arra nyilván nemegyszer az ő törzshelyükön került sor; ha szórakozni is akart, akkor zenés kávéházat kellett választania, és így tovább. Ha ezt tudjuk, nem lepődünk meg Molnár Ferenc szavain: „A kávéházi népet nem lehet sokáig bolonddá tartani. Valami nagy józanság, jólértesültség, beavatottság jár nyomában ennek az egyébként rút életnek. .. amit az egyik kávéház délután kettőkor tud, azt délután ötkor tudja valamennyi. Ez sehol a világon nincs. Es a közéletnek ez az intenzivitása, a dolgok nyilvános megvitatásának ez a nagy és egyre nagyobbodó lehetősége az egyetlen mentsége a kávéházi életnek a gondolkodó szemében."

23 21 Czárán és Környéke. Pesti Hírlap, 1936. április 12. 42. old. Mint Kovács megjegyzi: „ez utóbbi megfogalmazásban alighanem jó adag irónia rejlik, hiszen a kávéházakban - még a tágas és jó szellőztetésű Belvárosiban is - estére vágni lehetett a füstöt." 22 I. m, 35. old. 23 Molnár Ferenc: A pesti társaság. In: Pesti napló, Bp., 1993. 99. old.