Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

WAKTOR ANDREA: „Kegyelmes Büzérnagy!... Én ábrándozom a bécsi szép napokról."

[Takáts beceneve], mert ha egymást nem szeretjük, a fene se szeret minket." Minden visszaemlékező említi és elis­meri, hogy szívesen támogatta a fiatal, fel­törekvő tehetségeket, pénzzel, munkaal­kalommal („dolgozva dolgoztatott" 4 ), lak­hatási lehetőséggel, állásra ajánlással. S hogy ez mennyire belülről jövő, elhatáro­zott szándéka volt, s nem múló szeszély vagy a különcködés egyik formája, arra bi­zonyíték egy levél 1895-ből, amelyet Szi­lágyi Sándornak írt: „Rám a Principális Úr szeretete egy kötelességet rótt, mely ben­nem az embert nemesítette meg. Ugyanis azon a módon járókel én is a nálamnál fiata­labb nemzedékkel, örülök, ha tehetek ér­tök valamit, s ez az én megnyugvásom. Csak így lehet közszellemet teremteni, csak így a jövőt megalapítani." 49 A különös kettősséget, amely a pátosztól sem men­tes, a magyar jövőt szem előtt tartó levél és Thallóczy cinikus tréfái között feszül, in­dokolhatja, hogy a társaság mindenkori kö­zéppontja korántsem volt elégedett azzal, amit elért. Hivatalnokpályáján igazán sike­res volt, hiszen 1908-ban a közös pénzügy­minisztérium osztályfőnüke lett, 1915-ben pedig a megszállt Szerbia polgári kormány­zójává nevezték ki. Mégis mindig volt ben­ne vágy egy megírandó nagy történelmi munka után, amelyet napi elfoglaltsága mellett képtelen volt előkészíteni, átgon­dolni. Ez a kívülről sikeresnek látszó ember nagyon keserű sorokat tudott írni naplójába egy Imperiál-beli bankett után: „Egy csi­nos kis fejfájás és jókora macskanyösz volt a tiszta haszon belőle s egy jókora darab re­mény, hogy 1 sz lesz belőlem ezen a pá­lyán. Azaz még az sem, mert azzal legalább gummiként törölni lehet, de én már csak nem is törlők. No de mindegy." 50 A fiatalokban viszont talán a lehetőséget is ünnepelte, hogy még nagyobb az esélyük a kibontakozásra. A ház legbelső köréhez tartozott két ifjú tehetséges képzőművész: Révész Imre, a Munkácsy-ösztöndíj első nyertese, és Tury Gyula. Ok egyrészt Thallóczy könyveihez és a Magyar Törté­nelmi Társulat kiadványaihoz készítettek illusztrációkat, ezáltal állandó megbízás­hoz, anyagi biztonsághoz jutottak. Más­részt Tury volt a tanya piktora, ő festette a hírhedt freskókat, amelyek nagy sikert arattak a vadabb ízlésű látogatók között. A fiatal támogatottak között voltak időn­ként hölgyek is, akik közül némelyik benn­lakóként is a tanyára került. Ehhez ünnepé­lyes leánnyá fogadási ceremónia dukált, s a családi vacsorán a többiek is elfogadták az új leányt. Közülük háromnak ismerjük a ne­vét: „Fehérke": Farkas Blanka, „Fekete lá­nyom": Olteán Klotild és „Sáry": Sebeők Sári. Utóbbit 1905-ben Csánki Dezső aján­lotta Thallóczy védőszárnyai alá mint anyó­sa testvérének, dr. Sebeők Antal honvéd-fő­törzsorvosnak a lányát. Sebeők Sáry a bécsi Operához szerződött, saját lakása is volt, in­kább a társasági bevezetését és erkölcseinek 47 Thallóczy Lajos levele Takáts Sándorhoz, Bp., 1916. január 23., OSZK Kézirattár. 48 Horánszky Lajos: Magyarok Bécsben, Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos köre. Bp., 1941., Thallóczy Lajos-Társaság kiadványai 10. old. 49 Thallóczy Lajos levele Szilágyi Sándorhoz, Bécs, 1895. május 8., OSZK Kézirattár, Levelestár, 96. levél. so Thallóczy Lajos naplója, OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2459,1. kötet, 597. old. sí Thallóczy Lajos levele Takáts Sándornak, Bécs, 1907. november 14., OSZK Kézirattár.

Next

/
Thumbnails
Contents