Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SALY NOÉMI: „Ide minden rangú ember és mindkét nem eljöhet..."

nelmc során kisebb módosulásokkal, de mindvégig megmaradtak. Közhelyszerűen 19. század végi keletkezésűnek tekintett sajátosságai már sokkal korábban is tetten érhetők és szinte változatlanul megfigyelhetők. Ilyen sajátosság egyebek közt a kávéházi demokrácia, a szakosodott törzskávéházak egyedülállóan nagy száma, valamint a női közönség jelenléte. A kávéházi demokrácia A pesti kávéház kezdettől meghökkentően vegyes képet mutat. Robert Townson angol utazó sokat idézett megfigyelései szerint 1793-ban „ [...] ide, a kontinens szokásainak megfelelően minden rangú ember és mindkét nem eljöhet, s a fodrász púderes kabátjában, meg az öreg kofaasszony is eljön, hog)' kávéját fogyassza, vagy tozsólisát igya, akárcsak a grófok vagy a bárók." 1 Ehhez a nagymértékű demokratizmushoz biztosan hozzájárult az is, hogy az üzletek a fogadókhoz kapcsolódva elsősorban a város szélén és a parton összpontosultak. A 19. századra már kialakul az egyes kávéházak sajátos arculata, ám az alábbi hírből az derül ki, hogy a domináns közönség - esetünkben a fiatal értelmiségiek — mellett még egy olyan elegáns üzletben is, mint a Pilvax, tetszett, nem tetszett, ott tanyáztak a nép legegyszerűbb gyermekei. „... a török császár az európai statusquo egyik legjelentékenyebb tényezőjének hadat 1 Idézi Trencsényi Waldapfel: A régi Pest-Buda. Bp., 1944. 26. old. A Nagyhíd utcai „Márványos üzent (...) A fontos európai tényező, mellyről szólunk, a világhíres Pilvvax kávéház, a hatalmas nagyúr pedig annak rózsapiaczi collegája a derék törökcsászár. Mondják, hogy a fiatalság egy része oda hagyta volna uri utczai tanyáját, s azt az emiitett rózsapiacival cserélte föl... ha a hitnek hitelt adhatni, az elpártolok azt vették volna rossz néven kávésunknak, hogy azon »szent hely« küszöbén oily halandók is merték betenni lábaikat, minők egy szabólegény avvagy varga vagy épen bérkocsis. Nekünk, kik a társalgási aristocratiának nyilt barátai vagyunk, lehetetlen rosz néven vennünk a fiatalságnak ezen aristocraticus demonstratióját csak azt nem tudjuk egészen megfogni, hogy azok, kik a Pilwaxnál a communismusi elemet repraesentálták, hog)' mondom épen azok válnak el atyjoktól illy anti-communistai indokokból."

2 Idézetünk arra ad példát, hogy valakik szabad elhatározásukból csoportosan kimaradnak egy helyről a közönség összetétele vagy annak kedvezőtlen megváltozása miatt. Arra nézve, hogy valakiket kizártak volna a kávéházból, a 19. századból egyetlenegy adatot találtunk, melynek megfogalmazása enged ugyan következtetni valamelyes általánosságra, ám ezt semmiben más forrással nem tudjuk megerősíteni: „Domián ur, előbb pesti szabó, az angolkirályné fogadóban megnyitotta csinos kávéházát, mcllynek érclekében ő- t. i. Domián ur - Parisban volt, a honnan is azon egyetlen tapasztalattal tért vissza, hogy - a zsikávéházról", a Kemnitzerről van szó. 2 Honderű, 1846. június 2., 434-435. old.