Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra
ket ő szemelt ki, Jókai pedig Rózának hitt festő-»kollegákat«, hogy ő se unja magát. Kedves, nyílt házat vittek." Mindazonáltal - ha alaposan belegondolunk - ez a fiatal, akkor még férjhez nem ment, már a származása körüli tisztázatlanságot is magán viselő 4 (a közvélemény ugyanis nem tudta pontosan, Róza mostohalánya, nevelt lánya, mostohaunokája vagy mije is Jókainak, azt meg végképp nem, hogy valószínűleg Andrássy Gyula gróf törvénytelen gyermeke), valamint önállóságával és modernségével kérkedő lány és az eddig a zajos társaságot kerülő, mélyen gyászoló nagyapa kettős pillérére épített szalonélet a korban azért mégsem számított éppen szokványosnak. Minden bizonnyal Jókai neve és nimbusza, de éppannyira Jókai Róza megnyerő személyisége és átgondolt „szalonszervező politikája" nélkül nyilván nem is tudott volna elfogadottá válni. Mindez csak úgy sikerülhetett, hogy Róza már kezdetben is - hangsúlyozottan a nagymama, a volt feleség eszközeitől, módszereitől és stratégiájától különbözően - a „papit" az elzártságból kikergetve fontos társasági szereplővé formálta. Róza mindenekelőtt Jókai legmagasabb szintű politikus-ismerőseit hívta meg a házba, s e kör legitimációjával kezdte mindinkább bővíteni a meghívottak névsorát író- és művészvendégekkel. És amilyen mértékben bővült a szalon látogatói köre, éppannyiraaz eddigitől feltűnően különböző, immár a korhoz jobban illő, modern stratégiával építkezve - erősödött Jókai nemzeti jelképpé avatása és nemzeti idollá emelése is. Immár nem pusztán - vagy éppen nem - a megjelenő írói produktumok által. 5 Nem feledhető ugyanis az sem, hogy Jókai ekkor, Laborfalvi halála után élte át élete talán legnagyobb írói válságát; saját mércéje szerint pokoli hosszú ideig nem is született új mű. Róza ráérzésének vagy épp érzékenységének köszönhetően az átmeneti, nehéz időben megjelent az imázsváltó írófejedelemnek - a sajtóban is bőven taglalt - szinte a nyilvánosság előtt zajló magánélete, amely folyamatosan fenn tudta tartani a nemzet költőjének apoteózisát, amíg újra visszatért az erő a regényírói ujjakba. Nem egészen egy év múlva, 1888 nyarán Feszty Árpád és Jókai Róza nagyon szűk baráti körben örök hűséget esküdött egymásnak Fiúméban. 6 Feszty csak két barátját, Justh Zsigmondot és Mednyánszky Lászlót 3 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. 1905-1906. II. köt. 9. fej. Mikszáth Kálmán Összes Művei. 19. köt. Bp., 1960.137-138. old. (A továbbiakban: Mikszáth, i. m.) 4 Jókai és Fesztyék összeveszése után sértettségből Jókai többször vágott vissza Róza tisztázatlan származásának ügyével. Pl. Jókai Mór levele Feszty Árpádnak, Bp., 1901. május 23. „...őrültekházába akartok záratni. " Jókai Mór kiadatlan levelei és Feszty Árpádné Jókai Róza visszaemlékezései. S. a. rend.: F. Almási Éva. Bp., 2001.119. old. (A továbbiakban: F. Almási, i. m.) 5 Mindezt egy jóval korábbi életrajzi helyzetben - a tardonai bujdosás történetén keresztül alátámasztja Porkoláb Tibor tanulmánya is. Porkoláb Tibor: „Üldözöttje a hatalomnak. " Egy fejezet a »Jókai-regényből«. (Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Szerk.: Takáts József. Bp., 2003. 173-186. old.) e Az eseményről hírt adott a Vasárnapi Újság 1888. 33. száma. (A továbbiakban röv.: VU)