Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

A paloták, műtetmek, kávéházak mellett „külső helyszíneken" is él társasági életet: a Városerdőn például, ahová barátaival kiko­csiznak, sétálgatnak, s egyszer reggeliznek is; a Kugler cukrászdában vagy a lóverseny­pályán, amit - mint írja - nem szeret: „A verseny unalmas, roppant sokan. A leányok mind rosszul néznek ki, nem állják ki a »plein air« világítást. A nagyon tüzes vér ­bibircsókot támaszt. Ki nem állhatom a versenyeket, az embert minden oldalról lökdösik, lejárják a tyúkszemeit, hallgatják mit beszél, minden mozog és nyugtalan, mindenki lármázik és szalad, sehol egy nyugodt pont, senkivel egy nyugodalmas conversatió." Az egyetlen helyszín, amely sokkal na­gyobb jelentőséget tölt be pesti, mint pári­zsi életében, az otthona. Fogadónapjain, péntekenként rendszeresen összegyűlnek nála férfibarátai, ismerősei: Csáky István, a kultuszminiszter fia, Hubay Jenő zene­szerző, Flesch (Feledi) Tivadar festőmű­vész, Burger Lajos, Batthyány Géza, Ábrá­nyi Lajos, a Zay-fivérek, Szana Tamás, Bródy Sándor, Vadnay Tibor, Gozsdu Elek, Prém József, Koróda Pál. Ezeken a találko­zókon elsősorban irodalomról esik szó, s nem ritka, hogy heves viták kerekednek. Máskor is hív magához vendégeket, pél­dául esti teára. Ilyenkor Csáky, Batthyány, Széchenyi, Zay, Cebrián, Zichy, Nádasdy, Pállfy, Révay, Nyáry, Almássy, Szmrecsányi 66 Justh Zsigmond naplója..., 369. old. 67 „Jellemző a magyar művészi viszonyokra, hogy e kiállításon a kormány nem talált érdemesebb dolgot megvételre, mint egy szarkát - egy piciny, elég jól festett vázlatocskát. Amellyel aztán Szalay Imre mindenütt eldicsekedett, hogy a »szarka az már biztos!« Pedig 2000 írtért 15-20 olyan vázlatot neveket jegyez fel a naplójába. Itt is feltűn­nek ugyan az irodalmi és művészvilág kép­viselői, de jóval kevesebben, mint a „pén­tekeken". Politikáról, gazdasági kérdések­ről is beszélgetnek ilyenkor. És mindeközben itthon is fáradhatatla­nul végzi kultúrmisszióját. Nemcsak talál­kozási lehetőségeket teremt - akár saját la­kásán - a művészkörök tagjainak, hanem maga keres meg írókat, művészeket, hogy kapcsolatokat építsen ki. Szervez, javasol, agitál. A Fehér Kereszt Egylet gyűlésén például (amelynek bizottsági elnökévé vá­lasztották) az egylet javára - párizsi mintá­ta - jótékony célú művészestély szervezé­sét javasolja. A párizsi minta átszövi életét, gondolko­dását. Hivatását abban találja meg, hogy a társasági és a művészi élet előmozdítója le­gyen. Barátaival kiállításokra, hangverse­nyekre jár (igen határozott - és lesújtó — véleménye van a kormány kultúrpolitikájá­ról 67 ), rendszeresen olvassa a legújabb könyveket, saját műveiből dedikált példá­nyokat küld barátainak. Leveleiben újon­nan megjelent műveket javasol olvasásra, a költő Czóbel Minkát ő ajánlja majd be Kiss Józsefnek (és ír róla cikkeket). Az egy év­vel a Hazai Nap ló megírása után, 1890-ben induló, és hamar népszerűvé váló közéleti és irodalmi hetilap, A Hét állandó munka­társa lesz. A szerkesztő Kiss József frissen megjelent külföldi novellákat két tőle lapja lehetett volna megvenni, hogy összecsoportosítva a magyar nemzeti múzeum egyik örökbecsű gyűjteményét képezte volna. Mert e vázlatok Mészöly legjobb dolgai [...]" - írja Mészöly Géza kiállítását meglátogatva. Justh Zsigmond naplója..., 326. old.

Next

/
Thumbnails
Contents