Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

mennek el az idős író-dendihez, Barbey d'Aurévillyhez, aki leányaként szereti Mlle Readet, Mme Ackermannhoz, „a legnagyobb élő francia költőnőhöz", valamint Huysmanshoz. Szalonjában művészeti vagy irodalmi témákról, költőkről, művekről, műfordításokról, színdarabokról beszélgetnek. Justh egyik utolsó párizsi látogatása az „utolsó dendinek", Barbey-nek szól. A dendi - a közvélekedés szerint - az üresfejű ficsúr szinonimája. Az 1800-as évek elején valóban a léha divatmajmolókat jelentette a szó, a század folyamán azonban a kép állandóan változott, és Byron, majd Balzac fellépése óta a dendi már nem egyszerűen divatfit jelent, hanem az egyre inkább uniformizálódó tömegtől való elkülönülés törekvését testesíti meg. Az élet és a regények dendijei hatottak egymásra, s az írók egy része sem tudta kivonni magát a dendizmus csábítása alól. Baudelaire és Barbey fellépésével az író-dendi teremtő, értéket létrehozó, a művészetet életében megélő, életét művészetté emelő alakká vált. Nem véletlen, hogy Justh is megkülönbözteti Barbeyt - néhány furcsa, ma már talán megmosolyogtató szokásával együtt is - a korabeli divatos, üres fiatalemberektől.

49 „[...] a híres dandy [...], az utolsó dandy s romantikus [...] Nagyon megha48 Justh nevezte utolsó dendinek. Sokan - kortársai és az utókor tagjai közül is - dendinek tartják őt is, sőt, a csak később, a 20. század elején színre lépő Marcel Proustot is. 49 A dendikről lásd Baudelaire, Charles: A dandy. = U.ő: Művészeti kuriózumok. Vál., bev., jegyz. Julien Cain, Corvina Kiadó, Bp., 1988; Coblence, Françoise: Le dandysme, obligation d'incertitude. Presses Universitäres de France, 1988; Delbourg-Delphis, Marylène: Masculin singulier, Le dandysme et son histoire. Hachette, 1985; tott, midőn hosszú csontos ujjaival végigsimította homlokomat, úgy éreztem, egy egész eliramló művészi korszak romjainak utolsó kődarabját látom porrá hullani. Georges Sand, Musset, Lamartine, Chateaubriand, Liszt, Chopin korszakának utolsó élő nagy alakja. Ha az ő hamvaira is ráhajlik majd a koporsó fedele, bezárul a romantika aranykapcsos pergamentte írt elsárgult könyve is, örökre."

50 A dendi-irodalom azonban d'Aurévilly után is számon tart jelentős alakokat, így a francia Huysmanst és hősét, Des Esseintes-t, majd a 20. század elején Marcel Proustot. Sőt, ha a dendi egyik alapvető jellemvonásának elfogadjuk, hogy az életet művészetnek tekinti, és akként is éli meg, akkor maga Justh is dendi volt. Nem véletlen, hogy Némethy Emmi is úgy találta, hogy Justh némiképp hasonlít Huysmans Des Esseintes-jére.

51 A kultúraközvetítő Justh szemében Párizs a művészetek hazája, ezért is törekszik oly eltökéltséggel, hogy mindjobban megismerje és megismertesse az otthoniakkal. Másfelől azonban - minden lehetőséget kihasználva - a Fortassier, Rose: Les Mondains de la Comédie Humaine. Klincksieck, 1974; Kempf, Roger: Dandies. Éditions du Seuil, 1977, (Points); Martin-Fugier, Anne, i. m.; Stanton, Domna C: The aristocrat as Art, A Study of the Honnête Homme and the Dandy in Seventeenth- and Nineteenth-Century French Literature. Columbia University Press, New York, 1980. so Justh Zsigmond naplója..., 35., 256. old. si Sőt, később Márai Sándor is dendiként említi Justhot..