Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

példa Huysmansé: „Intérieur-je olyan, mint önmaga s mint könyveinek lényege: meleg, tele hangulattal. Előbb egy kis ebédlőbe léptünk. Itt egy nagy könyvszekrény, pár metszet, egy pár régi porcellán. Asztalán elkezdett kézirat. Aztán salonjába lép az ember. A sarokban kandalló, előtte pár szék. Alapszín mind a két pièce-ben 30 hamvasszürke s ebből emelkednek ki a raj­zok, a porcelánok s egyéb műtárgyak. A kandallónak mintegy pendant-ja egy kis asztal, efelett Concourt arcképe (híres metszet), kissé tovább a saját arcképe, 31 rossz, valami incoherant festhette, úgy néz ki rajta, mintha a Mázasból ugrott vol­na meg. Arcképe alatt Odillon Redon egy phantáziája, kevésbé őrült, mint ennek a festőnek képei rendesen szoktak lenni. Tárgya: Egy egyiptomi arcú, félmeztelen s félig góthikus modern ruhába öltöztetett leányt az ördög magával ragad az űrben, Lucifer tudja mit susog a leány fülébe, mert ez dermedten néz maga elé. E cso­porttal szemben kis könyvszekrény Huys­mans híres könyveivel. (A legszebben kö­tött könyvei vannak Parisban.) Végre meg­mutatja hálószobáját. Itt érdekes két kis Rembrandt metszet ágya felett. Visszame­gyünk a salonba. Megmutatja kötéseit. Egynehány valóban bámulatos. Pld. egy lila színű s aranyba játszó bőrbe kötött könyv (Les croquis parisiens), belül zöldeskék alapú s elmosott aranyvirágú japáni papi­rossal. Ez határozottan a legszebb modern kötés, amelyet életemben láttam. [...] Kü­lönben ízlésének raffináltsága kissé emlé­keztet Des Esseintes-re (az à Rebours [sic!] hősére)." 32 30 helyiség 31 itt: hozzá nem értő A Párizsi Nap/ó-bim megörökített enteri­őrök között azonban akad olyan is, ahol a napló írója nemcsak vendégként lehetett je­len, hanem szinte otthonra lelt. Az „isteni" tragika, Sarah Bernhardt palotájába a benső barát jogán van bejárása. Sokat időzik nála, elkíséri látogatásaira, részt vesz színházi próbáin és előadásain. Feltétlen csodálója a művésznőnek, ő pedig beavatja családi élete intim titkaiba. Sarah rendkívüli egyéniség. Nemcsak nagy színésznő, fest is, szob­rászkodik is, emlékiratokat is ír és állandóan hatalmas udvartartás veszi körül. Palotájá­nak terei is közönséget feltételeznek: „Az atelier - Sarah szentélye. Szembe az entrée­vel egy óriási kandalló, felette Clairin híres képe, amely Sarah-t ebben az atelier-ben ábrázolja. A kandalló felett egy csomó bronz szörny és Sarah egy kis szobra, mely Hamlet francia fordítóját [...] ábrázolja. A kandalló egyik oldalán az óriási vaskalicka (ma üres), amelyben oroszlányai és gepárdjai voltak, másik oldalon egy nagy jeges medve bőrök­kel leborított kerevet, amelyre keleti se­lyem szövetekből és hímzésekből sátor bo­rul. Itt tanyázik majdnem egész nap félig fekve, félig a levegőben lebegve Sarah az is­teni. Az atelier falait vérvörös posztó fedi, amely azonban alig látszik a ráakasztott tár­gyaktól. Tőrök, képek, szövetek, szőnye­gek, a zongorán kissé túl egy hangyász bőre, koponyák, japán álarcok, ritka legyezők, régi pergamenek, a sátor túlsó oldalán egy dia­daljelvényektől megrakott panoplie, legte­tején Brazília zászlójával. A panoplie alatt forgó étagère, rajta egy nyitott pergamenre festett mágus könyv. Ezentúl egy hosszú igen bizarre könyvszekrény, rajta ezeregy 32 Justh Zsigmond napiója..., 70-71. old.

Next

/
Thumbnails
Contents