Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

BORBÍRÓ FANNI: „Csevegés, zene és egy kis tea..."

jó házigazda is, és ennek a követelménynek tökéletesen megfeleltek a Wohl-lányok, hiszen „a társadalmi érintkezés mesterei voltak" - ahogy Justh írja. Szerinte Janka a 18. század szellemét hozta magával. „Amellett rendkívüli emberismeretet tanúsított abban, ahogy a látogatóit fogadta. Ismerte könyv nélkül szalonjának minden emberét, s mindegyikkel a saját nyelvén, szája íze szerint tudott beszélni. Egyenletes volt, egyforma ügyességgel tudta a szerény, visszavonuló, félénk embert, kinek azért volt mondanivalója, megbeszéltetni, mint megadni az egyes szalonkirályoknak, mint Lisztnek, gr. Zichy Gézának, Werescsaginnak a szokott, az őket éltető dicsfényt."

34 „Nagyon jól tudja megfigyelni a társasélet szövevényes ügyes bajait, nagyon tisztán, nagyon világosan értelmezi a salontipusok különböző világnézetű fölfogását."

35 Stephanie viszont „maga volt a fin de siècle", „amily fényt árasztott maga körül akkor, ha éltető atmoszférába került, oly egykedvű volt, ha oly urakkal volt együtt, kik nem érdekelték, kik reá nézve érdektelenek voltak, kik nem értették, s így talán meg is sértették hipersensibilitását, finom, a velencei üveghez hasonló, belső világát. Míg nővéte, Janka szellemét egyenlően élvezte barátja s olyan ember, kit csak legnagyobb estélyeikre hívtak, Stefanie egész szellemét barátjainak tartotta vissza."

36 Janka mindig kiemelte (bár az is lehetséges, hogy csak a halott testvér iránti kegyeletből), hogy igazából Stephanie volt a társaság motorja: „Csak kérem, a Stuczira [Stephanie beceneve] fektesse a fősúlyt - ű volt mindig a kis kör lelke - s úgy hiszem, leginkább M Justh Zsigmond: Magyar Salon, XVI. 1892.405. old. 35 A budapesti Társaság, 1886. 512. old. ő vonzotta az embereket." Valójában azonban ő is ugyanúgy igényelte a barátok, ismerősök látogatásait, az elmélyült beszélgetéseket, mint Stephanie. Testvére halála után pedig a magány is jobban fenyegette, ezért - bár olykor panaszkodott a sok látogatóra, akik fárasztják - nagy szüksége volt az őt körülvevő társaságra. A nemzetiségre, származásra, társadalmi helyzetre és foglalkozásra nézve vegyes társaság a Wohl-lányok speciális helyzetét is jellemzi: egyfelől igyekeztek idomulni a társadalmi elithez, az arisztokráciához ezt mutatják a Zichy Camilla és az Egy nagyvilági hölgy álnevek -, másrészt igyekeztek az egyenlőséget hangsúlyozni azzal, hogy náluk nem a rangok, csak a szellemi értékek számítanak. Szándékuk szerint a szellem arisztokráciáját gyűjtötték maguk köré - ez számukra, polgári származású, asszimilált zsidó nők számára a presztízsnövelésnek és az önbecsülés fenntartásának legmegfelelőbb módja. Mindezzel azt a céljukat is követték, hogy a középrétegek, a polgárság számára példát mutassanak: annak a rétegnek általános művelődését és viselkedési kultúráját emeljék, ahonnan maguk is származtak. Ezt természetesen nemcsak az otthonukban fenntartott szalonnal, hanem illemtankönyveikkel, tanácsadó könyveikkel is próbálták elérni. A szalonélet eseményei Mint láttuk, a szalon különböző típusé összejöveteleknek adott otthont, az egy-kétfős csendes beszélgetéstől a nagy 36 Justh Zsigmond, Magyar Salon, XVI. 1892. 405. old. 37 Wohl Janka levele Justh Zsigmondhoz, d.n.