Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
BORBÍRÓ FANNI: „Csevegés, zene és egy kis tea..."
Jankánál, és együtt nézték meg Justh fotográfiáit. A szalon esti programja a létszámtól és a vendégek foglalkozásától függően változott: volt, amikor „csak" beszélgetés, de volt, amikor valami művészeti esemény - zene, előadás, felolvasás, félnyilvános próba - szerveződött. Emellett évente két-három hagyományosabb típusú estélyt is tartottak a nővérek. A vendégek A Wohl-nővérek társasága - szerteágazó kapcsolataiknak megfelelően - igen változatos volt, mind nem, kor, vallás, mind társadalmi helyzet, származás tekintetében. Ismerőseik, barátaik nők és férfiak vegyesen voltak, ami nem mindig jellemző a korszak nőire: sokan csak barátnőik házastársaival érintkeztek vagy más nőismerőseiken keresztül ismertek férfiakat. Mivel a Wohlnővérek társasági tevékenysége hosszú időszakot ölel fel, a különböző korszakokban különböző korú vendégeik voltak, bár idősebb korukban is szerették magukat fiatalabb emberekkel - főleg férfiakkal - körülvenni. Egyaránt barátkoztak a magyar arisztokrácia eminens tagjaival és művészekkel, írókkal. Külföldi utazásaik, illetve irodalmi (főleg fordítói) munkájuk révén kapcsolatot tartottak nemcsak magyar, de külföldi művészekkel is, ebben nyelvi akadályaik sem voltak, hiszen mindketten több európai nyelven írtak, beszéltek. Mint már szó volt róla, a források töredékessége és egyenetlensége miatt a Wohlnővérek mindennapjairól, így szalonjukról is az 1880-as, 1890-es évekből tudunk a legtöbbet. Ebben az időszakban, amikor a szalon fénykorát élte, Wohl-nővérek egyik legszorosabb barátja és pártfogoltja a Justh Zsigmond volt. A korkülönbség ellenére kialakult szotos viszony bizonyára annak is köszönhető, hogy Justh - amellett, hogy elmélyülten foglalkozott irodalommal és annak különböző műfajaival - maga is társasági ember volt, sőt, a társaságépítést, a társasélettel való foglalkozást szinte művészi színvonalra emelte, társasági szereplései éppúgy életművéhez tartoznak, mint irodalmi alkotásai. Ő azonban nem úgy szorult rá a társaságra, mint a Wohl-lányok, akik így (is) szereztek szerzőket lapjaiknak. Az előkelő és vagyonos Justh nem közvetlenül „profitált" a társasági életből, a kapcsolatépítést és -fenntartást bizonyos mértékig öncélnak tekintette. Justh batáti köre a nővérek baráti társaságának is része lett. Némethy Emmi, Pékár Gyula, Aggházy Károly, Gozsdu Elek vagy éppen gróf Batthyány Géza mind Justh barátai voltak, de tágabban értelmezett társaságába tartozott Fraknói Vilmos, Feszty Árpád vagy Csáky Albinné is, akik az ő javaslatára létrehozott Műbarátok Köre Előkészítő Bizottságának voltak tagjai. Az arisztokráciáról azonban nem volt egyértelműen jó véleménnyel Wohl Janka, ezt tanúsítja az a leírás, amelyet a Műbarátok Köre alakuló üléséről adott egyik levelében. „Na, édes barátom, ma egy oly szegénységi bizonyítványt állított ki magának az »aristoktatia«, hogy legnagyobb ellensége sem adhatna neki külömbet. A »műpártolók köre« alakuló gyűlésén voltam jelen annál nagyobb hülyeséget még nem láttam. A maga «Gexije» még a nyomtatott szabályokat sem volt képes folyékonyan, mint bármely iskolásfiú felolvasni és a beszéde — egy