Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

BORBÍRÓ FANNI: „Csevegés, zene és egy kis tea..."

ket tett közzé, később novellák, tárcák és regények szerzőjeként is megismerhette a nagyközönség. Széleskörű és biztos nyelvismeretére vall, hogy műveit maga fordította német, francia és angol nyelvre. Hátrahagyott iratait Janka jelentette meg két kötetben. A nővérek azonban nem szépirodalmi műveikkel jutottak igazi sikerhez és ismertséghez, hanem viselkedési és életvezetési tanácsadó cikkeikkel és könyveikkel. Ez utóbbiak, főként Az otthon, Az illem vagy A modern asszony breviáriuma rendkívül népszerűek voltak, több kiadást is megértek. Presztízst sugalló álnéven - Egy nagyvilági hölgy - közreadott könyvekkel és cikkekkel igyekeztek tanácsot és mintát adni a finom, előkelő viselkedés és a jó ízlés elsajátításához, egyszersmind alakítani azt a társadalmi réteget, amelyből maguk is származtak. Irodalmi működésük egyik fontos színtere a Magyar Bazár című lap volt, amelynek szerkesztését 1877-ben vették át Szabó Richárdtól. A kéthetente megjelenő újság főlapból és melléklapból állt, az előbbiben csak ruhákat bemutató képek és szabásmintáik voltak, az utóbbiban viszont helyet kapott az irodalom, a mindennapi életre vonatkozó hasznos tanácsok, kritikák és egy állandó hírrovat. Szerkesztésükben a lap már a Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre címet viselte, minthogy időközben a Nőképző, a Gazdasszony-, valamint a Nőiparegylet hivatalos lapja lett. Emiatt egyre több, a női munkával kapcsolatos külföldi és hazai - hír, információ jelent meg az újságban, amelyek egy idő után egyre jobban kiszorították a szépirodalmat. A 1 A cím is arra utal, hogy ebben az időben a sport még szerves része volt a társaséletnek. Magyar Bazár mellett Wohl Janka egy időben szerkesztője és legfőbb szerzője volt a Fővárosi Lapok Salon és Sport című melléklapjának is.

1 De ez a vállalkozás — amint leveleiből is kitűnik - nem lett hosszú életű. Az írás, a szerkesztői munka életük fontos része volt: hivatásuknak tekintették, egyszersmind azonban anyagi függetlenségük eszközének is: kota fiatalságuk óta önállóan tartották el magukat a keresetükből. Magánéletükről (összefoglalókig) a legtöbbet Janka Stephanie-ről szóló írása mondja el, amelyből kiderül, hogy édesanyjuk nehéz személyisége igencsak rányomta bélyegét ifjúságukra. (Stephanie-t például sokszor megdorgálta, aki ilyenkor fél napokra is elbújt.) 18 évig betegeskedett, s „amig élt, soha háboritlanul nem dolgozhattunk, soha egy élvezetünk nem lehetett ama sötét mellékgondolat nélkül, hogy anyánk tán szenved, míg mi mulatunk". Ez az érzés anyjuk halála után is beárnyékolta életüket. A két nővért igen szoros kapcsolat fűzte egymáshoz, s mivel egyikük sem ment férjhez, felnőtt korukban is együtt laktak. Janka szerint Stephanie még a szerelemről és az egyéni boldogságról is lemondott, hogy egymás mellett maradhassanak, s „e dualisztikus életet minden idegen befolyástól menten" folytathassák. Szerették egymást, ugyanakkor nehéz lehetett elviselni Stephanie rapszodikus természetét, vagyis azt, hogy „érzelme és gondolkozása csaknem folyton megzavart benső állapotok tükrözése volt. Aléla dalként vonul át egész életén a lelkében lappangó melancholia."

2 Lehet, hogy ma depressziónak mondanánk betegségét, min2 Wohl Janka: Emléklap. In: Wohl Stephanie hátrahagyott iratai. Bp., 1891.