Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

szerző nem mindig jó kalauz illemtani kérdésekben, hajlamos az önálló értelmezésekre, némelykor pedig egyenesen önfejűnek mondható - voltaképpen arra szólítja fel az olvasóit, hogy alakítsanak ki önálló véleményt a könyv tartalmáról. Bár a Cenzor álnév mögé rejtőző amerikai író, Oliver Bell Bunce (1828-1890) könyvecskéjében határozott tiltások sorakoznak (mindenfajta eligazító kommentár vagy bölcselkedő reflexió nélkül), a szerző jónak látta leszögezni, hogy nem tartja megváltoztathatatlannak a viselkedési szabályokat, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szabályok megtartása megemeli a társas együttlétek minőségét. Ezzel szemben Porzó a maga előszavában némely vonatkozásban egyenesen az újraszabályozás szükségességét vetette fel, éppúgy mint Wohl Janka és Kalocsa Róza néhány évvel korábban megjelentetett viselkedési és illemtanácsadőikban, vagy de Gubernatis a magyar társadalomról és a titokzatos névtelen a budapesti társaságról szóló könyveikben. Bizonyos érvényben lévő viselkedési szabályok (és szokások) hol határozott, hol gyengéd, hol pedig humoros bírálata, valamint a megváltoztatásukra irányuló (korszerűségre vagy európaiságra hivatkozó) javaslataik voltaképpen a magyar társas érintkezés zártságot vagy legalábbis elkülönülést hangsúlyozó formáinak fellazítását vagy megszüntetését célozták. Legnagyobb nyomatékkal a címek és megszólítások kérdését vetettek fel. A valós vagy képzelt társadalmi rangkülönbségeket érvényre juttató megszólítások bonyolult és mesterkélt hie55 Wohl J.: Az illem. A jó társaság szabályai. Útmutató a művelt társaséletben. (4. kiadás). Bp., Atheneaum, 1891. 38. old. rarchiája helyett például a polgári egyenjogúságot szimbolizáló Madame, illetve Monsieur magyar megfelelőjének használatát ajánlották. Különös fontosságot tulajdonítottak a tegeződésnek, amelyet csak az intimitás, nem pedig a valamely szűkebb társadalmi csoportba való tartozás demonstratív kifejezéseként tartottak elfogadhatónak. „Van ennek a szokásnak egy oldala, mely éppen nem fér össze a műveltség törvényeivel. Vegyük, hogy együtt van egy egyenrangú társaság, mely tegeződik, s belép egy ugyan elfogadott, de születésénél vagy állásánál fogva nem egyenrangú egyéniség. Ez a szerencsétlen pária szerepét fogja vinni; mert bármily előzékenyek is legyenek hozzá a társaság tagjai, ő az egyedüli, kit mindenki magáz, s ki mindenkit magáz. Ilyen szembeötlő kivételt nem szabad tenni" - érvel Wohl Janka, majd hozzáteszi: „A művelt társaság szalonja köztársaság, melyben mindenkinek, legalább külsőleg, egyforma tisztelettel tartozunk, s a civilizáció minél magasabb fokán áll a társaság, annál kevésbé lesznek észrevehetőek körében a rangfokozatok különböző árnyalatai." Az efféle tapintatta és méltányosságra intő megjegyzések mögött azonban eltérő álláspontok húzódnak meg. Wohl Janka szerint a megfelelő, tudatos és diszciplínáit viselkedés illeszti bele az egyént „a" társaságba, abba az elvont, virtuális közösségbe, az úriemberek és úri hölgyek, a jól neveltek, a műveltek és udvariasak közösségébe, ahova tartozni minden (létező) európai „jó társaságba" belépőt jelent. Ennek értelmé-