Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"

nak számos tagjával. Viseletén, kedélyállapotán híven visszatükröződött az otthonosság, biztos érzete az otthonosságnak nemcsak a házban, hanem a hazában, a honfiak kötében is" - írt megyéjének a politikus az 1870-es udvari bálról.

41 Várady - a hazai politikai elit törekvéseivel összhangban - magát Ferenc Józsefet is úgy láttatja, mint aki felszabadulva az udvari előírások szorítása alól Budapesten, az életvidám, érzelmekkel teli, bár némileg pallérozatlan magyarok között érezte igazán otthon magát. Azt gondolhatnánk, hogy egy szigorúan szabályozott társaséleti fórumon nem maradt tér a nagyon is gyakorlati természetű politika számára. „Kákániában" azonban az uralkodói gesztusok fokozott jelentőséggel bírtak, mert Ferenc József mestere volt a politikai jelbeszédnek. A bálokon résztvevők például árgus szemekkel figyelték, hogy kit szólít meg az uralkodó, vagy éppen kit mellőz, kivel milyen hosszan társalog, kinek nyújt kezet stb. (ezekről mind a bécsi, mind a budapesti lapok beszámoltak). A gyors lefolyású udvari ebédeken sem annyira az számított, hogy mit mondott egyeseknek az uralkodó, hanem hogy kit hívott meg és kivel fogott kezet. Az uralkodói bizalom mértékét a politikai rendszer szereplői ezáltal állandóan mérhették. Kiragadott példánk Lónyay Menyhért naplójából való: az uralkodó „az egész társaság előtt és mindenki bámulatára nekem kezet adott, mi valami szokatlan dolog, négyszemközt nem egyszer tevé azt velem, de közönség előtt soha. Mint Festetics monda, még pedig minden irigység színe nélkül, egy magánegyénnel, ki nem születéstől potentát, még nem történt."

43 Ferenc József feltehetőleg ily módon is kifejezésre akarta juttatni, hogy igazak a magyar politikus közös pénzügyminiszterré történő kinevezéséről régóta keringő hírek. Mikszáth a megmondhatója, hogy a politika tehát milyen sokféleképpen szőtte át még a társasági rendezvényeket is: „Tévednek azok, kik azt hiszik, hogy politikai tekintetben egyáltalán nincs semmi jelentősége a farsangnak. Ezidén legalább révednek. A királyi estély, udvari ebéd, a miniszterelnök és a belügyminiszter estélye mind csak mulatságok ugyan, de oly mulatságok, miken gyakran nagy események szög . , „44 vödnek. 41 Várady Gábor: Országgyűlési levelek XXXI. Máramaros, 1870. március 2. 9. sz. 42 Lásd erről Mikszáth érzékletes beszámolóját: Mikszáth Kálmán: Udvari ebédek. In: u.o.: Az én kortársaim. 2. köt. Bp., Révai, 1908.107-115. old. 43 Lónyay Menyhért naplója, 1870. február 12. Magyar Országos Levéltár, Filmtár 37155. 44 Mikszáth Kálmán: Szemle, 1875. január 15. In: Mikszáth Kálmán összes művei. 52. köt. S.a.r. Bisztray Gyula, Bp, Akadémiai Kiadó 1964, 52-53. Old.