Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"
litikai elit mindent megtett azért, hogy Ferenc Józseftől a dualista közjogi szemlélet következtében magyar királyt faragjon. Ezt célozta a budai vár méltó székhellyé alakítása (igaz, a nagyobb reprezentációs terek kialakítására 1896-ig kellett várni), 38 az önálló magyar udvartartás létrehozásának követelése, valamint a magyaros jelleg hangsúlyozása a bálokon (magyar koronaőrök, magyar díszöltöny, magyaros zene és a cigányzenekar szerepeltetése). E rendezvények (szemben például az udvari ebédekkel) a nyilvánosság előtt zajlottak, legalábbis olyan értelemben, hogy a sajtó részletezőbb módon tudósíthatott és képeket is közölhetett róluk. De említhetjük azt a bámészkodó fővárosi tömeget is, amely a várba vezető út mentén gyűlt össze, és figyelte az egymás után elrobogó fogatokat (éjfél körül pedig ugyanők némileg talán bosszankodva riadhattak fel álmukból a hazafelé tartó fiákerek kerékzörgése, illetve a lovak folytonos patkódobogása miatt). Természetesen az udvari társaséleti alkalmak voltak a legszigorúbb viselkedési normákkal szabályozva. Pontos menetrendje volt a vendégek érkezésének, elhelyezkedésének, a királyi család bevonulásának, a „cercle"-nek (a körbeállásnak, azaz amikor az uralkodó rövid, többnyire formális kérdéseket intézett a félkörben elhelyezkedő meghívottak egy csoportjához), a táncok sorrendjének. Óramű pontossággal zajlott minden: 7 és 8 között gyülekeztek a vendégek, 9-kor lépett be a király, majd 10 előtt nem sokkal felcsendült a zene és megnyíltak a hidegbüfét rejtő ajtók, fél 12 37 Vasárnapi Újság, 1888. február 19. 8. sz. 130. old. 38 Lásd bővebben: Farbaky Péter: A budai királyi palota a historizmus korában. In: Tanulmányok Budapest körül az udvar visszavonult, éjfélkor pedig befejeződött a bál, a vendégek még néhány cukorkát rejtettek a zsebeikbe, majd elhajtattak. Igen kivételes esetnek számított az, amikor e menetrendbe hiba csúszott. Az 1885-ös udvari farangi bálról jegyezte fel a Vasárnapi Újság cikkírója, hogy tévedésből, a meghívók helytelen kézbesítése folytán, egy nem udvatképes hölgy jelent meg a bálon. Az udvarmester addig nem adott jelet a királyi pár bevonulására, amíg a hölgy szégyenkezve el nem távozott. 39 A teljesség kedvéért meg kell azonban említenünk, hogy az Egyetértés szerint a bál programja még ekkor sem ezen kínos eset, hanem a nehéz közlekedési helyzet miatt csúszott. (Állítólag a főudvarmesteri hivatal másnap írásban kért elnézést a tévedésért a házaspártól.) 40 Vátady Gábor beszámolójából is sejthető azonban, hog)' a magyarok nem csak a bálokra meghívhatok körét tágították ki, de az ilyen rendezvényeken szokásos hűvösen méltóságteljes légkört és a Bécsben kialakított viselkedési normákat is átformálták: „Zsúfolásig telt fényes termek, pompás díszruhák a férfiaknál, ízletes öltözékek a hölgyeknél; széles jókedv a táncolók, élénk társalgás az állók körében, gyakori bukások a táncpadlón, még gyakoribbak a női vagy főúri kegy még sikamlósabb padlóin, süteményekkel s a cukrászda minden készítményével megrakott, leürített, majd ismét megrakott és ismét letarolt asztalok, nagy hőség a légben és imitt-amott a szívekben is... A király feltűnően derült volt, élénken társalgott a vendégsereg minden osztályámúltjábólXXIX. Bp., 2001. 241-265. old. 39 Vasárnapi Újság, 1885. január 11., 2. sz. 30, old. 40 Egyetértés, 1885. január 9., 9. sz. 5. old.
