Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"

nyok, barátságok és szövetségek vacsora közben köttetnek. Innen a vacsorálás nagy szerepe a pártéletben a legrégibb diétái időktől le máig" - összegezte általánosságban is az ilyen típusú összejövetelek rejtett politikai célját a politika kulisszái mögé bejáratos író, Mikszáth Kálmán.

15 „Kötelességnek tartotta a reprezentálást" Negyedikként említhetjük azt a rendezvénytípust, amelyeket a kormányzati tisztségeket betöltő politikusoknak bizonyos időközönként „hivatalból" kellett megrendezniük. E több száz fő részvételével és a nyilvánosság bevonásával kötelességszerűen adott estélyek természetesen erőteljesen elütöttek a korábban említett, intimnek mondható miniszterelnöki magánebédektől, de a pártlakomáktól is. A korszak közéleti szereplői ellentétes módon viszonyultak a politikusi hivatással járó ilyesfajta társaséleti kötelezettségekhez. Ismeretes, hogy gr. Andrássy Gyula nagy kedvvel élt a főúri-miniszterelnöki reprezentáció eme eszközével. Ellenben kortársa, br. Eötvös József vagy például Tisza Kálmán inkább érezte a feladatot tehernek. Idézzük fel ezzel kapcsolatban Eötvös naplóját: „A hivatalos élet legnehezebb része nem a munka sokasága, s nem azon küzdelmek és kellemetlenségek, melyek parlamentáris miniszterségnél kikerülhetetlen, de azon temér-d ek időveszteség, mellyel a hivatal jár. Elfo15 Mikszáth Kálmán: Az István-szoba. In: u.őr.Azén kortársaim. 1. köt. Bp., Révai, 1908.171-172. old. IG Eötvös József: Naplójegyzetek. (Közzéteszi Czegle Imre) Történelmi Szemle, 1978. 2. sz. 401. old. gadása oly embereknek, kiknek velünk s kikkel nekünk semmi dolgunk nincs, tisztelgések, díszebédek, egy szóval a száz haszontalanság, melynek semmi eredménye nincs, s melynek elmulasztását a nagybecsű publikum nehezebben bocsátja meg a legnagyobb hivatalos hanyagságnál."

16 Bár nem volt kormánytag, de ugyanezt a vélekedést Csengery Antalnál is felfedezhetjük: „Nem bánnám, ha már vége volna a sok ebédnek, hogy nyugodtan dolgozhatnánk. A németek látogatásai is véget értek, Istennek hála!" jelentette ki az elhúzódó osztrák-magyar gazdasági tárgyalások alkalmával 1867-ben. Igaz, öt nappal későbbi levelében már árnyaltabban látta a kérdést: „Ezen ebédeknek megvan az a haszna, hogy az ismerkedést, eszmecserét a fesztelen társalgás közben előmozdítja."

17 A francia írónő, Juliette Lamber (Madame Adam) Budapesten járva éles kritikájának adott hangot az akkori miniszterelnök magatartásával kapcsolatban. Amellett, hogy Tisza Kálmán jellemében számos hibát vélt felfedezni, a politikussal szemben megfogalmazott egyik legfőbb bírálata éppen arra vonatkozott, hogy „Tisza nem szereti a társaságot; nem fogad." Okfejtése szerint Tisza éppen azért nem alkalmas a magyar állam vezetésére, mert nem hajlandó az állásával járó reprezentációs feladatok ellátására. „Csak nézni kell a parasztjait, mágnásait, az óriási Dunát, ezt a népet, mely szereti a fényt, a szép ruhákat, a lovakat; mely rajong a szertartásokért, az ünnepélyekért; mely panaszkodik, hogy a király (1870. október 26-ai bejegyzés.) 17 Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. ,102. és 107. old. (1867. augusztus 10-én és 15-én írott levele)