Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"

vé, csak megerősödik s bensőbbé válik e vidám összejövetelek, az együtt töltött kedves és bizal- mas órák lángjaiban." Az effajta informális együttlétek politikai súlyát jól érzékelteti az is, hogy a minisztertanácsi üléseket megelevenítő Mikszáth Kálmán a hivatalos tanácskozások mellett az azokat követő ebédek bemutatásának is közel azonos teret szentelt híres karcolatában.

6 „A kölcsönös látogatások után ünnepi estebédek következtek" Intimitásukat és részben céljaikat tekintve is nagyon hasonló összejövetelnek számítottak a delegációk tanácskozását kísérő tátsaséleti események. Talán ez a legkevésbé nyilvánvaló társas érintkezési alkalom az általunk felsoroltak közül, ezért kissé általánosabban is szólnunk kell a delegációk működéséről. A delegációk a kiegyezéses közjogi szisztéma, azaz a dualizmus hamisítatlan „találmányai" voltak. Az 1867: 12. tc. értelmében minden második évben a magyar főváros biztosított helyet a monarchia közös költségvetését jóváhagyó két 60-60 fős parlamenti küldöttség tanácskozásának (32. §). Az osztrák és a magyar bizottság azonban - a látszatát is kerülendő egy valamiféle közös törvényhozásnak - szigorúan külön tanácskozott (35. §), még földrajzilag is meglehetősen távol egymástól: a magyarok a Várban, az osztrák küldöttek pedig a századfotdulóig az Akadémián üléseztek. 5 Dr. Nyári Gyula: A miniszterelnök otthona. Magyar Salon, 1896. február, 13. évf., 24. köt. 5. sz. 933-940. old. Később a két delegáció között csökkent a földrajzi távolság, ugyanis a századfordulón az osztrákok saját épületükbe költöztek, amely az Akadémia utca 17. alatt állt, a magyarok pedig már az új Országházban értekeztek. Igen hamar világossá vált, hogy a törvényi elveket és a politika gyakorlati szempontjait összhangba kell hozni egymással, mert egyes vitás vagy kényes (katonai, költségvetési) kérdéseket pusztán szikár üzenetváltásokkal nem lehetett elsimítani. Éppen ezért szükség volt a két fél informális találkozóira is. A feszültségeket általában egészen szúk körű (tíz-húszfős) ebédeken simították el, melyekre csak a küldöttségek meghatározó tagjai voltak hivatalosak. Emellett azonban általában sor került a két delegáció egészének az összejöveteleire is. A közös ebédek, vacsorák, finom francia pezsgővel és cigányzenével, valamint a kulturális programok (opera-, színházlátogatások, hajókirándulás a Dunán) egytészt tehát közvetlen politikai célokat szolgáltak, másrészt a kölcsönös bizalmatlanság oldását célozták, végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, olyan reprezentációs alkalmat jelentettek, melyekkel a magyar politikusok a dualista paritás jegyében Budapest birodalmi székváros jellegét kívánták demonsttálni. „A Birodalmi Tanács delegációja a másik birodalomfél fővárosában különlegesen szívélyes fogadtatásra talált. Ami az idegenek vendéglátását illeti, ahhoz a magyarok ősidők óta igen jól értenek. Emellett azonban tetmészetesen mindabban, amit a bécsi delegáció tagjainak mutattak és kínáltak, egy 6 Mikszáth Kálmán: A minisztertanácsok. In: u.ö:.Azén kortársaim. 1. köt. Bp., Révai, 1908. 96-103. old.