Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CIEGER ANDRÁS: Társasági élet „hivatalból"

esemény kapcsán (például millenniumi év, politikusi kinevezés) számos további tátsaséleti fórumra találhatunk példát. Ugyancsak mellőzzük most azon események számbavételét (éppen előfordulásuk gyakorisága miatt), amelyen az adott vezető politikus nem mint vendéglátó, hanem mint vendég vett , . 2 reszt. A hivatalos társaséleti rendezvények legjellegzetesebb típusainak a fővárosban a következőket véljük: 1. miniszterelnöki (miniszteti) magánebédek, vacsorák; 2. az osztrák és magyar delegációk ülésezését kísérő ebédek és egyéb társasági programok; 3. pártvacsorák; 4. a mindenkori kormányfő által adott fogadások, estélyek; 5. udvari bálok. Természetesen igen sok szempontot métlegelhetünk e típusok elkülönítésekot és jellemzésekor. Ezek közül a következőket tartjuk meghatározónak: A, a meghívottak köre és az összejövetel nagysága; ß, a társas együttlét helyszíne; C, a rendezvénynek a nyilvánossághoz való viszonya; Z), a társas érintkezés előírt normái; E, az összejövetelek látható és rejtett céljai (a politikusi szándékok feltárása). „A miniszterelnök politikai ebédjei" A felsorolt kategóriák közül minden bizonnyal a legintimebb és legzáttabb az úgy2 Más alkalommal egy esettanulmány keretében magunk is foglalkoztunk egy olyan szalonnal, amelyet Tisza István miniszterelnök gyakran látogatott és amely az informális politikabefolyásolás kiváló terepéül szolgált. Lásd: Cieger András: A „vörös szalon" úrnője. Becsky Ida és a férfiak. In: Nők és férfiak..., avagy a nemek története. Szerk. Láczay Magdolna. (Rendi nevezett miniszterelnöki magánebéd lehetett. A korszak egészében meglehetősen általánosnak mondható, hogy a kormányüléseket a budai Sándot-palotában vacsoták követték, melyeken a miniszterek és az államtitkárok vettek részt. A jelenlévők létszáma nemigen haladhatta meg a húsz főt. Ezen együttlétekre csak igen ritkán léphetett be „illetéktelen" személy (például fényképész, újságíró). Éppen ezért tartjuk tehát kivételesnek azt a fényképet, amely Tisza Istvánt ábrázolja, amint politikustársai körében ebédel a miniszterelnöki palota teraszán (a képen 15 személy látható).

3 Az érintkezési formákat tekintve a kormányzati döntéshozók együtt elköltött néhány fogásos ebédje, majd a közös szivarozás a legtöbb kötöttséget feltehetően nélkülözte. A kabinet összetartásának növelésére, illetve a bizalmas, személyes kérdések megbeszélésére már a dualizmus első miniszterelnöke, gr. Andrássy Gyula is előszeretettel alkalmazta e formát. Pauler Tivadar kultuszminiszter naplójában például 1871 júliusának első hetében három alkalommal is ilyesfajta bejegyzést találhatunk: „12 órakor miniszteri tanács, 4 órakor ebéd Andrássynál."

4 Egybehangzó vélemények szerint azonban br. Bánffy Dezső miniszterelnök volt az az 1890-es években, aki a leggyakrabban élt ezen eszközzel, sőt tovább is fejlesztette azzal, hogy a minisztertanácsi üléseket követő társadalom - polgári társadalom 16.) Nyíregyháza, 2003, Hajnal István Kör, 308- 321. old. 3 Vasárnapi Újság, 1914. július 26. 30. sz. 597. old. 4 Pauler Tivadar: Napi jegyzetek. 2. rész. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (OSZK Kt.) Quart Hung. 2611/2.1870. július 1., 6. (az idézett itt található) és 8-ai bejegyzés.