Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

SAMU NAGY DÁNIEL: Csengery Antal társaságai

kés kiegyezésbe vetett hit. Minden más kérdésben eltért a véleményük egymástól.

24 Nem elhanyagolható szerepet játszott, hogy többnyire református vallásúak voltak. Legközelebb a konzervatív arisztokrácia állt hozzájuk, akikkel Csengery már az 1840-es években is sok mindenben egyetértett. Pártról esetükben nem beszélhetünk, hiszen politikai tevékenységet nem folytathattak, politikai nézeteiket sem közölhették, de a művészeti-tudományos életben jelentékeny szerepük volt. Igyekeztek magukhoz vonzani a hasonlóan gondolkodó művészeket, tudósokat, s törekvésükvolt kihasználni minden megnyilvánulási lehetőséget, írni minden lehetséges lapban, bekerülni, s ezzel hangadóvá válni minden legálisan működő szervezetben. Tevékenységük szerves része volt a küzdelem minden olyan munka, alkotás ellen, amelynek elsődleges célja nem az ismeretterjesztés, ízlésformálás volt, illetve amely nem felelt meg szemléletüknek, törekvéseiknek. Csengery gyakori aggodalma volt, hogy a magyar irodalom „süllyed a ponyva felé". Támadták a népies stílust, amelyet például Erdélyi János képviselt.

25 23 Salamon Ferenc (1825-1892): újságíró, egyetemi tanár, az Akadémia és a Kistaludy-társaság rendes tagja. Süketnéma gyerekek tanításával s oktatásügyi kérdésekkel foglalkozott. Sok lapnak volt a munkatársa, Csengery indítványára 1876-ban megbízták Pest történetének megírásával, de műve befejezetlen maradt. Hunfalvy János (1820-1888): egyetemi tanár, az Akadémia rendes tagja. Sokáig nevelőként dolgozott, majd tanár lett: földrajzot, statisztikát, történelmet oktatott. Pompéry János (1819-1884): ügyvéd, országgyűlési képviselő, az Akadémia levelező tagja. 1848—49-ben belügyminisztériumi titkár, 1849-ben országgyűlési képviselő. 1850-ben Bécsben lakik, a legfőbb Bár Csengery sokakat bírált, csak egyszer fordult elő, hogy olyan személyeskedő hangvétellel tarkított sajtóvitába bonyolódjon, amelynek párbaj lett a vége. Ellenfelével, Török Jánossal 1860 decemberében pisztolypárbajt vívtak, de mindketten sértetlenek maradtak, s nyilvánosan bocsánatot kértek egymástól.

26 /Az ötvenes évek végének enyhülő szellemi életében Deák és Csengery köre jelentős befolyásra tett szert. Kezükben tartották az ország legnagyobb napilapját, a Pesti Nap/ó-t, 1858-ban irányításuk alá került - a Dessewffy Emil vezette konzervatívokkal együttműködve - az Akadémia, ami egyet jelentett az újonnan beválasztandó tagok meghatározásával, színvonalas folyóiratot jelenttettek meg, a Budapesti Szem/é-t, melynek alapítója, tulajdonosa és szerkesztője Csengery volt, s ott voltak az 1857-ben újjáéledő Országos Magyar Gazdasági Egylet soraiban is. 1860-ban a Kisfaludy Társaság is újra működhetett, s Csengcryék elérték, hogy a tagok „első dolga volt" „őket 15-öket" beválasztani, aztán a további szervezést rájuk is bízták. Abban a sajátságos helyzetben voltak (s ebben Deák törvényszéknél a magyarországi felek ügyeinek elintézésével foglalkozott. 1853-tól a Pesti Napló újságírója, később szerkesztője. 24 A magyar sajtó története, 11/1. 489. old. 25 CSÖM, V. 429, old.; Somogyi Sándor: Gyulai és kortársai. Bp., 1977.162. old.; Takács Péter: Deák Ferenc politikai pályája, 1849-1965. Bp., 1991. 46. old. 26 Pesti Hírnök, 1860. december 2.; Csengery Antal, hátrahagyott iratai és feljegyzései, 470. old. Csengery Antal bátyjához. Pest, 1860. december 2.; Deák Farkas, Lm., 718. old.; Gyulai Pál, Lm., 431. old. Csengery Antal Gyulai Pálnak, 1860. december