Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KISS CSILLA: Hollósy Kornélia szalonja

gyatkoztak. Magam is nagyban támaszkodtam Vadnay Károly visszaemlékezéseire, amelyek közléseit korabeli újságcikkek és naplórészletek tanúságaival egészítettem ki, amikor a szalon háziasszonyát és vendégeit, valamint az ottani társasélet sajátosságait kísérlem meg bemutatni. A magyar csalogány Hollósy Kornélia nem a korban szokványos színésznői-énekesnői pályát futotta be. Már származásával is „kilógott" pályatársnői közül. Apja, Korbuly Bogdán, örmény eredetű, gazdag temesi földbirtokos volt, ötezer hold tulajdonosa. 1832-ben kapott nemességet, amely kiterjedt fiú- és leányági törvényes leszármazottaira is. A nemességgel együtt családnevüket Hollósyra változtatták. Kornélia édesanyja a szintén örmény származású Csausz Mária Alagdolna volt. A házasságból 11 gyermek született, 5 fiú és 6 lány. Kornélia volt köztük a legfiatalabb, 1827. április 13-án látta meg a napvilágot. Legkisebb gyetmeke születésének Korbuly Bogdán nem tudott maradéktalanul örülni, ugyanis felesége belehalt a szülésbe. A sokgyermekes özvegyember hamar újranősült, ismét egy örmény családból származó lányt vett el feleségül, Lászlóffy Rebekát. Korbuly, azaz ekkot már Hollósy Bogdán nagy gondot fordított gyermekei taníttatására. Kornéliát vejéhez, Szabó Antal alispán3 Hollósy Kornélia emlékalbum. Születésének századik évfordulójára kiadja Csanád-Arad-Torontál vármegye közönsége. Makó, 1927.; az 1857-es emlékalbum hasonmás kiadása; a bevezetőt írta Barna János; Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia hoz küldte Temesvárra, hogy a fiatal leány magasabb tanulmányokat végezhessen. Az itteni zárdában hamar kitűnt Kornélia zenei tehetsége. Jól zongorázott és magánórákat is vett egy kiöregedett bécsi tenoristától. O hívta fel Hollósy Bogdán figyelmét a kislány tehetségére, és azt javasolta, hogy adja leányát művészi pályára. Az apa azonban hallani sem akart erről, hiszen a színpad ekkoriban nem az a hely volt, ahol nemes kisasszonyok kereshették volna boldogulásukat; a 19. század elején a színésznői „hivatást" sokan etkölcstelennek tartották. Kornélia azonban vágyódott a világot jelentő deszkákra, és amikor középiskolai tanulmányait befejezte, atra kérte apját, engedje külföldi tanulmányútra. Ennek érdekében kikérte anyai örökségét és hozományát, valamint lemondott minden további anyagi igényéről. Hollósy Bogdán végül beleegyezett a külföldi utazásba, s a fiatal lány sógora egyik távoli nőrokonának társaságában útnak is indult. Először Bécsbe, majd Milánóba utaztak, ahol Kornélia két évet töltött, és tanulmányai befejeztével vizsgát tett. A külföldi fellépések után 1846-ban hazalátogatott Temesvárra. Ebben a városban lépett először magyar színpadra: Bellini Alvajáró című operájának jótékony célú előadásán mutatkozott be először a hazai közönségnek. A fiatal művésznő komoly sikert aratott, de Hollósy Bogdán még ekkor sem békélt meg azzal, hogy lánya a színpadi pályát választotta. Kornélia azonban minden leélete és művészete (Makó, Városi Tanács Művelődési Osztály kiadása, 1984.) A szalonról lásd még: Fábri Anna: „Oh, hát dalolj nekünk". Műhely, 1992/2; 20-24. old.)