Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

VÖLGYESI ORSOLYA: Kuthy Lajos estélyei

tér, a negyedik kötetet pedig gróf Károlyi György nejének, Zichy Karolinának. Az ismert író minden bizonnyal Batthyány titkáraként tehetett szert arisztokrata kapcsolatokra, a magas körökkel való érintkezés pedig nyilván kedvezően hatott vissza az ő népszerűségére is. Érdemes ezen a ponton Lauka Gusztávot idézni: „Kuthy mert külsőleg is, bensőleg is elegáns volt, lenn, a középen és fenn is tetszett. De beszéljünk érthetőbben. Kuthyt olykor egyegy mágnás karjain is lehetett látni az utcákon. Köszöntését még egy-egy méltóságos vagy nagyméltóságú delnő is szívélyes mosolylyal fogadta. Néhány páholyból, hová hosszasabban feltekinteni sem lehetett ildommal, a Kuthy feje bukkant elő. Nevetni fogtok most már, de abban az időben nagyba vették, hogy egypár hét vagy kilenc csipkéjü koronással te s tu is lett. Őt hátulról kézzel érintek, s ő kézzel érinthetett. Gró? 29 fok, bárók kezet szorítottak vele."- Kuthy és az arisztokrácia kapcsolatának pontos mibenlétéről hiteles és részletes források egyelőre nem állnak rendelkezésre, mindennek csupán a legendája hagyományozódott az utókorra. Az azonban bizonyos, hogy Kuthy Batthyány titkáraként nemcsak a már említett ellenzéki nemesi-értelmiségi körhöz tartozott, hanem kapcsolatokkal rendelkezett az arisztokrata oppozíció néhány meghatározó tagjához is. Mindezt pedig anélkül étté el, hogy a politikai vitákban - egy alkalmat kivéve — részt vett volna. Saját politikai tevékenységét 1850-ben mindenesetre úgy értékelte, hogy 1848 előtt végig a mérsékelt ellenzékhez tartozott, s azon egy alkalommal, a „Kelet népe"-vitában Széchenyi István 30 mellett szólalt fel. Kuthy valamikor még az 1840-es évek derekán kilépett gróf Batthyány Lajos szolgálatából, e lépés pontos okáról azonban nem lehet semmi közelebbit tudni; a pesti református egyház tagnévsorában Kuthy 1841-ben mint író, 1844-ben mint titoknok (titkár), 1847-ben pedig ismét mint író szetepel.

31 A kortársak visszaemlékezéséből úgy tűnik, Kuthy ezzel elvesztette biztos anyagi hátterét, s bár a korszak legjobban honorált írói közé tartozott, ez a jövedelem mégsem tudta fedezni az akkoriban fényűzőnek számító életmód költségeit. Kuthy 1845 elején a Gyáralapító Tátsaság jegyzője lett, ekkor azonban - életrajzírója szerint - már annyira eladósodott, k * 32 * hogy nem kerülhette el az árverést. Ingóságait azonban az árverésen megjelenő arisztokrata hölgyek megvásárolták, és hiánytalanul visszaadták az árverés idején vi33 déken tartózkodó írónak. Kuthy vagyonát aztán 1847 májusában ismét elárverezték, mindezekről azonban csak a kortársaktól értesülhetünk-az egykorú levelekből, illetve a későbbi visszaemlékezésekből. Az előbbiekből az is következik, hogy szalonja körül29 Lauka, i.m., 173. old. 30 A Geringer számára készített beadványt I. MOL Abszolutizmuskori Levéltár (D 51). Báró Geringer, magyarországi polgári ügyekben teljhatalmú császári biztos iratai. Elnöki iratok. 1850:1453. 31 Az adatnak - kérésemre — Szatmári Judit nézett utána; segítségét köszönöm. 32 Wallentinyi, i.m., 62-63. old. 33 Lauka, i.m., 187. old.