Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

VÖLGYESI ORSOLYA: Kuthy Lajos estélyei

tér, a negyedik kötetet pedig gróf Károlyi György nejének, Zichy Karolinának. Az is­mert író minden bizonnyal Batthyány tit­káraként tehetett szert arisztokrata kap­csolatokra, a magas körökkel való érintke­zés pedig nyilván kedvezően hatott vissza az ő népszerűségére is. Érdemes ezen a ponton Lauka Gusztávot idézni: „Kuthy mert külsőleg is, bensőleg is elegáns volt, lenn, a középen és fenn is tetszett. De be­széljünk érthetőbben. Kuthyt olykor egy­egy mágnás karjain is lehetett látni az utcá­kon. Köszöntését még egy-egy méltóságos vagy nagyméltóságú delnő is szívélyes mo­solylyal fogadta. Néhány páholyból, hová hosszasabban feltekinteni sem lehetett il­dommal, a Kuthy feje bukkant elő. Nevetni fogtok most már, de abban az időben nagy­ba vették, hogy egypár hét vagy kilenc csip­kéjü koronással te s tu is lett. Őt hátulról kézzel érintek, s ő kézzel érinthetett. Gró­? 29 fok, bárók kezet szorítottak vele."- Kuthy és az arisztokrácia kapcsolatának pontos mibenlétéről hiteles és részletes források egyelőre nem állnak rendelkezésre, min­dennek csupán a legendája hagyományozó­dott az utókorra. Az azonban bizonyos, hogy Kuthy Batthyány titkáraként nem­csak a már említett ellenzéki nemesi-ér­telmiségi körhöz tartozott, hanem kapcso­latokkal rendelkezett az arisztokrata op­pozíció néhány meghatározó tagjához is. Mindezt pedig anélkül étté el, hogy a poli­tikai vitákban - egy alkalmat kivéve — részt vett volna. Saját politikai tevékenységét 1850-ben mindenesetre úgy értékelte, hogy 1848 előtt végig a mérsékelt ellen­zékhez tartozott, s azon egy alkalommal, a „Kelet népe"-vitában Széchenyi István 30 mellett szólalt fel. Kuthy valamikor még az 1840-es évek derekán kilépett gróf Batthyány Lajos szol­gálatából, e lépés pontos okáról azonban nem lehet semmi közelebbit tudni; a pesti református egyház tagnévsorában Kuthy 1841-ben mint író, 1844-ben mint titok­nok (titkár), 1847-ben pedig ismét mint író szetepel. 31 A kortársak visszaemlékezé­séből úgy tűnik, Kuthy ezzel elvesztette biztos anyagi hátterét, s bár a korszak leg­jobban honorált írói közé tartozott, ez a jö­vedelem mégsem tudta fedezni az akkori­ban fényűzőnek számító életmód költsé­geit. Kuthy 1845 elején a Gyáralapító Tát­saság jegyzője lett, ekkor azonban - élet­rajzírója szerint - már annyira eladósodott, k * 32 * hogy nem kerülhette el az árverést. Ingó­ságait azonban az árverésen megjelenő arisztokrata hölgyek megvásárolták, és hi­ánytalanul visszaadták az árverés idején vi­33 déken tartózkodó írónak. Kuthy vagyonát aztán 1847 májusában ismét elárverezték, mindezekről azonban csak a kortársaktól ér­tesülhetünk-az egykorú levelekből, illetve a későbbi visszaemlékezésekből. Az előbbi­ekből az is következik, hogy szalonja körül­29 Lauka, i.m., 173. old. 30 A Geringer számára készített beadványt I. MOL Abszolutizmuskori Levéltár (D 51). Báró Geringer, magyarországi polgári ügyekben teljhatalmú császári biztos iratai. Elnöki iratok. 1850:1453. 31 Az adatnak - kérésemre — Szatmári Judit nézett utána; segítségét köszönöm. 32 Wallentinyi, i.m., 62-63. old. 33 Lauka, i.m., 187. old.

Next

/
Thumbnails
Contents