Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

VÖLGYESI ORSOLYA: Kuthy Lajos estélyei

művészkedély hozzátapadt! Jegyesek lettek: ki volt tűzve a menyegzőjük. A megelőző napon Kuthy rajongó fantáziájával elkábító a menyasszonyát, hogy esküvő helyett haljanak meg együtt. S a közös meghalást oly csábító szép színekkel tudta előtte lefesteni, hogy a fiatal leány beleszeretett a halálba. Alásnap reggel együtt kimentek a Zugligetbe, onnan fel a Vajdabérezre, mely toronymagasságban válik ki az erdős sziklák közül. Innen fognak a szédítő mélységbe alárohanni. Ott térdre borultak egymás mellé, kezeiket egymásba kulcsolva imádkozának. Kuthy elszavalta utolsó költeményét s aztán átkarolta menyasszonyát, ki átszellemülten borult keblére s azzal a szédítő meredély párkányára lépett vele: »Nézz szét még egyszer a földi világon! Fejünk felett a kiterjesztett ég, repülő vadludaival. Lábunk alatt a ködborította völgy, nyüzsgő hangyabolyával, melynek emberi társaság a neve. A mélységben egy ház, melynek kéménye füstöl. - Ezóta megsütötték a rostélyost, s már most menjünk le reggelizni.« Ez a kegyetlen tréfa egészen beleillik Kuthy Lajos jellemébe. Az eszményi alakban, a gazdag szellemi kincsek között egy fukar, önző, frivol lélek lakott." Jókai szerint tehát a színésznő e miatta a tréfa miatt hagyta el a fővárost. Prielle Kornélia korábban idézett visszaemlékezése a Kuthy és Petőfi közötti konfliktus olyan aspektusára világít rá, amelyet egyébként Jókai Mór egy másik feljegyzése is megerősíteni látszik. Kuthy, aki szeretett a hölgyek körüli hódításaival dicseked27 Jókai Mór: Petőfi eszmecsírái. In: U.ő.: Őszi fény. Ujabb elbeszélések. Bp., 1907. 75-77. old. 28 Jókai Mór: Petőfi és ellenségei. In: U.ő.: Életemből. ni, egyik este a következőt kérdezte Petőfitől: „Ugyan te Sándor, szerettél-e már életedben úgy nőt, hogy pénzedbe ne került volna? a mite Petőfi rögtön visszavágott neki ezzel az ellenkérdéssel: ugyan te Lajos, szerettél-e már életedbe úgy nőt, hogy annak ne került volna pénzébe?" Néhány nappal később aztán Jókai Petőfivel felkereste Kuthyt, aki azonban le sem ültette látogatóit, arra hivatkozva, hogy rosszkor jöttek, mert éppen egy szép hölggyel van találkája. A legközelebbi estélyen, mikor arra került a sor, hogy ki milyen új munkán dolgozik éppen, Jókai szerint a következő párbeszéd zajlott le Petőfi és Kuthy között: „Én most egy regényhez kezdtem, monda Petőfi, a minek a czime a magyar Rinaldo Rinaldini, téged tettelek meg a czímszerep hősének! (...) — édes öcsém, nőjj te még egy kicsit, ha engem ennek vagy amannak meg akarsz tenni!" Ezek után Jókai és Petőfi többet nem látogatták Kuthy estélyeit. Ez a történet cáfolni látszik tehát Degré azon állítását, hogy Petőfi sohasem kereste volna fel Kuthy szalonját, ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy a két írónak a nőkhöz való viszonyról is alapvetően más volt a felfogása. A visszaemlékezések arra is kitérnek egyébként, hogy Kuthy kedvelt volt arisztokrata körökben is, bejátatos volt bizonyos főúri szalonokba, sőt személyesen ismerte magát István nádort is. Különösképpen pedig a főrangú hölgyek körében volt népszerű. Kuthy egyébként még 1842-ben Zichy Antóniának, gróf Batthyány Lajos feleségének ajánlotta novelláinak harmadik köteIgaz történetek, örök emlékek, humor, utleirás. Bp., 1898. 210-211. old.