Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KABA ESZTER: Fáy András baráti társasága

Fáy András baráti társasága A reformkori Pest egyik társaséleti központja KABA ESZTER M

ikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában azt állította, hogy ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyat" jelző, akkor ez Fáy Andrásnakjárna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse", akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindene". A „nemzet mindene" jellemzést Fáy Andrásról unokatestvére, jó barátja, vita- és harcostársa, Szemere Pál találta ki, és a jellemzést Fáy is, ismerői is igen találónak érezték: a nagyon lassan, de mégis polgárosulni igyekvő nemesi Magyarország háztartásában évtizedeken keresztül ő volt a mindenes: tette a teendőt ott, ahol a legfontosabbnak látszott valami nagyon szükségest megvalósítani. Először a politikába kóstolt bele: az 1820-as évek elején a Zemplén megyei köznemesi családból származó Fáy ügyvédi oklevéllel a zsebében, s több éves vármegyei szolgálattal a háta mögött vállalt szerepet a Pest megyei közgy ülés ben. 1835-ben néhány hónapig a megye megbízott követe az országgyűlésben, ahol az országgyűlési naplók tanúsága szerint rendszeresen síkra szállt a Lánchíd megépítéséért. 1839-ben létrehozta az Első Pesti Takarékpénztárat, de a közéletben betöltött szerepe mellett fáradhatatlanul tevékenykedett a honi irodalom és a nyelv művelése érdekében is. Nem hiúsága ösztönözte a közszereplésre. Ezért vállalt szerepet a politikai közéletben, s ezért nem utasította vissza a bizalmat, amely a különböző társulatok élére állította, jóllehet a társaságok, választmányok munkát ugyan adtak, de pénzt nem, sőt inkább arra kényszerültek, hogy Fáy ál-